Az emberi létezésünk egyik alappillére a kommunikációs képességünk. S mint ilyen, nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben. Meghatározza mindennapjainkat, emberi kapcsolatainkat, interakcióinkat. Óvodapedagógusként a kommunikáció vizsgálata érdekes kihívást tartogat, mert az óvodapedagógus a gyermekek részére szolgáló minta-közvetítő emberként jelenik meg. Az óvodában a gyermekekkel való kommunikáció nagyon fontos, a kommunikáció „hogyan” – ját pedig ma már kutatások igazolják. Nem hanyagolható el az a legfontosabb tétel sem, mely szerint az óvoda a közösségi társas viselkedés 1. színtere (a család után), melyben a csoport szerveződése a gyermektől, a családtól független, ahol az érzelmi viszonyulások nem alapvetően adottak – úgy, mint a családban. Itt, ebben a közegben elsősorban a pedagógus a kommunikációjával ér el hatást – verbális és nem verbális csatornán egyaránt. Ezért is lehet fontos a kommunikációt – mint az egyén megnyilvánulásának alaptételét vizsgálni.