Bevezetés: A vesetranszplantáció a végstádiumú veseelégtelenség kezelésére alkalmazott eljárás, amely egyre sikeresebbé vált az évek alatt. A körültekintő orvosi előkészítés ellenére felmerülhetnek komplikációk (technikai, fertőzéses, immunológiai, társbetegségek) a műtétet követően. Egyes betegeknél ez egyszeri problémaként jelenik meg, míg másoknál elhúzódó egészségügyi problémák alakulnak ki. A biológiai tényezőkön kívül valószínűsíthetőek olyan pszichológiai faktorok a háttérben, amelyek befolyásolhatják a transzplantáció kimenetelét. Célkitűzés: A kutatás célja a vonás-szorongás, az alexitímia, illetve a harag és düh kifejezési módjának felmérése vesetranszplantált betegek körében annak megértése érdekében, hogy ezen változók kapcsolatban lehetnek-e a transzplantációt követő komplikációkkal, illetve a kezeléssel való együttműködéssel. Emellett vizsgáltuk, hogy a komplikációk függvényében hogyan alakul a betegek életminősége. Módszer: A mintát 55 vesetranszplantált személy alkotta (átlagéletkor: 50), az adatok gyűjtése 2023. november – 2024. január között zajlott a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinikáján. A résztvevők egy saját összeállítású kérdőívet töltöttek ki a demográfiai adatok, a transzplantációs jellemzők, a felmerülő komplikációk, illetve a kezeléssel való együttműködés felmérésére. Ezenkívül a Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, a Spielberger Vonás-Szorongás Kérdőív, a Torontói Alexitímia Skála, illetve az 5 tételes WHO Jól-lét Kérdőív került alkalmazásra. Eredmények: A mintában 27 személynél a műtétet követően komplikációk nem, vagy maximum egyszer jelentkeztek, míg 28 személynél különböző súlyosságú, visszatérő, elhúzódó problémák alakultak ki. Azoknál a betegeknél, akiknél elhúzódó komplikációk álltak fenn, nagyobb mértékű vonás-szorongás és alacsonyabb életminőség volt detektálható. A két csoport a harag és düh kifejezési módja, az alexitímia, illetve az együttműködés terén szignifikánsan nem különbözött egymástól. Az egész mintát tekintve a nagyobb mértékű alexitímia, illetve a nagyobb mértékű vonás-szorongás kisebb mértékű együttműködéssel társult. Következtetés: Eredményeink felhívják a figyelmet a vesetranszplantáció pszichológiai vetületének jelentőségére, amelyek figyelembevétele a klinikai gyakorlatban hozzájárulhatna a transzplantáció utáni együttműködéshez, és egyes esetekben a műtéti komplikációk csökkentéséhez is.