A huszonévesek zenehallgatási szokásai, és a zeneipar változásai
| dc.contributor.advisor | Szekeres, Melinda | |
| dc.contributor.author | Simo, József | |
| dc.contributor.department | DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar | hu_HU |
| dc.date.accessioned | 2011-12-16T08:20:50Z | |
| dc.date.available | 2011-12-16T08:20:50Z | |
| dc.date.created | 2011-12 | |
| dc.date.issued | 2011-12-16T08:20:50Z | |
| dc.description.abstract | 1 Szociológiai szempontból a zene szerepe ott válik kiemelkedővé, ahol azt figyeljük meg, hogy a zene milyen erősen társadalmasító művészet. Sokkal inkább feltételezi a személyes kapcsolatot, emberek jelenlétét, mint a művészetek többsége. A zene minden formája embertől ered, ember közvetítésével jut el a következő emberig, emberi hangok, zenei cselekedetek sora, társadalmi interakció juttatja tovább. Adorno 5 zenei magatartástípust különít el: a szakértő, jó hallgató, emocionális, szórakozó és közönyös. Ha hivatalos meghatározás nem is született, az 50-es évek álláspontja a könnyűzenével kapcsolatban igen egyértelmű volt: „Ez a zenei amerikanizmus megrontja a dolgozók egészséges életszemléletét, ízlését.” Következetesen a „könnyű”, illetve „szórakoztató műfaj” kifejezést használják, s a hozzá való viszonyulásuk alapvetően három szakaszra osztható. 1956 és 1965 között elítélően szólnak róla, mint kispolgári giccsről és nyugati kommersz termékről. 1965 májusában enyhül először a hangvétel, hogy aztán 1966 közepétől átadja helyét a híres „három té”-nek. Ez a szemlélet uralkodik egészen 1982 novemberéig: innentől az adminisztratív tiltás helyett az anyagi eszközök megvonását javasolják bizonyos alkotásokkal kapcsolatban. A hazai-kvázi hanglemezpiac egyedüli szereplőjeként a Hungaroton nyugodtan – zenészek ellenérzéseit és némi sajtóperpatvart is vállalva – megtehette, hogy politikai és/vagy piaci szempontokra hivatkozva, a valóságos piacokon működő hanglemezkiadóknál nagyobb mértékben nyúljon bele a műfaj fejlődésének menetébe, és számos esetben fittyet hányjon a populáris zene egyik legjellemzőbb sajátossága, a frissesség figyelembevételének Eredetileg a szubkultúrák azért alakultak ki, mert az egyének nem értettek egyet a többségi kultúrával, saját érték, normarendszert alakítottak ki, amikben jól érezték magukat. Íratlan szabályokkal meghatározták, hogy hogyan viselkednek, öltözködnek, mik a szokásaik, értékeik. Az 1970-es, 80-as évekből származó szociológiai elméletek alapvetően még abból indultak ki, hogy a zenei ízlés szoros összefüggésben van a társadalmi státusszal. Az ekkoriban írott elemzések például a punkot, és a heavy metalt az alsóbb társadalmi osztályokba tartozó fiatalok stílusaként azonosították. Click here to buy ABBYY PDF Transformer 2.0 www.ABBYY.com Click here to buy ABBYY PDF Transformer 2.0 www.ABBYY.com 2 Ez a megközelítés azonban a rendszerváltás utáni évektől kezdődően sokat veszített érvényességéből. Az újabb elemzések már egyértelműen individualizált zenei fogyasztásról szólnak. A rendszerváltás addig lezárt kapukat nyitott meg. Először is megszűnt a hanglemezgyártás monopóliuma, magánkiadók alakultak, továbbá elindultak a zenei ízlésre nagy hatást gyakorló kereskedelmi rádiók. A világ legkonzervatívabb rádiós piaca a magyarországi. Nincs még egy olyan ország, ahol a rádiók ennyire ne vállalnának kockázatot. Az aktuális külföldi slágerek közül több egyáltalán nem jut el a magyar éterbe. Főleg az mp3-nak köszönhetően a meghallgatható zene mennyisége az elmúlt egy, másfél évtizedben, hatalmas mértékben megnövekedett. Természetesen nem arról van szó, hogy több lett a világon a tehetséges zenész, hanem arról, hogy a terjesztés technológiája fejlődött, csökkentek a professzionális zene készítéséhez szükséges belépő költségek, s hogy olyan korba érkeztünk, amikor a korábban meglévő fizikai akadályok a zenekészítés és terjesztés területén lényegében eltűntek. A z internet hozzásegített minket ahhoz, hogy szinte bármihez hozzájussunk, legyen szó kultúráról, zenéről, vagy bármilyen információról. A kulturális globalizáció folyamatát pesszimistán szemlélők által gyakran hangoztatott ellenérv a kínálat egysíkúvá válása, a helyi jellegzetességek felolvadása a nagy „globális masszában”. A zenei kínálat változása terén azonban ez az állítás alighanem megkérdőjelezhető. A fiatalok számára a zenehallgatás részben unaloműzésként, a napi rutintevékenységek „megédesítéseként”, vagy éppen a csönd kitöltéseként is meghatározható. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a zene ne lenne az önkifejezésnek, az identitás meghatározásának, az érzelmek kifejezésének a terepe. Ezen a téren viszont a legfontosabb üzenetet a különböző zenei stílusok hordozzák magukban. A zenék megszerzésének, bővítésének két legfontosabb módja: a barátokkal való „csere-bere”, illetve a fájlcserélő hálózatok használata jelenti. (A hanghordozók piacának gyökeres átalakulását jól szemlélteti: http://apc.blog.hu/2011/08/20/a_lemezeladasok_az_elmult_30_eveben ) Számos szolgáltató kínál online megvásárolható zenét, ezek közül talán a legjelentősebb z iTunes. Az Apple zeneletöltő áruháza 2003-ban indult Click here to buy ABBYY PDF Transformer 2.0 www.ABBYY.com Click here to buy ABBYY PDF Transformer 2.0 www.ABBYY.com 3 Amerikában, azóta folyamatosan nő a forgalma; 2008 tavaszán jelentették be, hogy az Egyesült Államok vezető zeneboltja lett, 2010 elején pedig elérték a tízmilliárd eladott dalt. A másik fontos állomás, a számos lehetőséget magában rejtő webrádiók, melyeknek egyik előnye, hogy akár téma szerint tudunk váltani adókat, így sokkal könnyebb olyan zenét hallgatni, ami nekünk tetszik, hangulatunkhoz illik. digitális zenepiac jövőjéről szóló jóslatok elsősorban az előfizetős szolgáltatások körül forognak. Chris Anderson, a Wired magazin főszerkesztője 2004-ben azt jósolta The Long Tail című könyvében, hogy a digitális terjesztésnek köszönhetően kiugróan nagy tempóban fogynak majd a mainstream ízlésbe nem tartozó – népszerűséget leíró függvény hosszan elnyúló „farkán” található – kulturális termékek. Az elmélet egyik fő feltevése a kereslet fokozatos eltolódása volt a kasszasikerek felől, a rétegigényeket kielégítő tartalmak irányába. . Az elmúlt évek amerikai film- és zenei eladási adatai azt mutatják, hogy az Anderson által emlegetett „hosszú farok” kifejezetten lapos. Az ismeretlen zenékből az emberek nem vásárolnak, csak csemegéznek, vagyis nem kalandozóképesek. A huszonéves fiatalok zenei élményei, azok forrásai nagyon hasonlóak, igazi eltérés a lányok és a fiúk véleménye között sincs. Valódi különbséget a zenei előéletben (család, iskola) találhatjuk, míg az összes többi generációs azonosságot mutat. A hordozható mp3 lejátszók rohamos elterjedésével a zene a közösségi térből az egyénibe ment át, bárki bárhová magával viheti zenegyűjteményét. A hagyományos zenei formátumok fokozatosan eltűnnek, a bakelit lemez és a kazetta után a cd napjai is meg vannak számlálva. A jövő az online zeneboltoké, és azoké a webrádióké, melyek műsorait a hallgatóság aktívan tudja alakítani. A zenehallgatási alapegység, az album fokozatos eltűnése fogja talán leginkább megváltoztatni a jövő zeneiparát. | hu_HU |
| dc.description.course | szociológia | hu_HU |
| dc.description.degree | Bsc | hu_HU |
| dc.format.extent | 33 | hu_HU |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/120052 | |
| dc.language.iso | hu | hu_HU |
| dc.subject | zenehallgatás | hu_HU |
| dc.subject | fiatalok | hu_HU |
| dc.subject.dspace | DEENK Témalista::Társadalomtudományok::Szociológia | hu_HU |
| dc.title | A huszonévesek zenehallgatási szokásai, és a zeneipar változásai | hu_HU |