Szakdolgozatom főbb témája a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések és ezen belül szeretnék kitérni majd a letartóztatás szabályaira is. A kényszerintézkedések alatt, olyan aktusokat értünk, amelyek alapvető állampolgári jogokat korlátoznak. Állampolgári jog alatt érthetjük akár a tulajdoni jogot, vagy a személyi szabadság jogának korlátozását, megsértését, ami szakdolgozatom egyik fő témáját alkotja. Sajnálatos módon e téma valamilyen szinten személyes jellegű is számomra, hiszen előfordult már, hogy a közvetlen környezetemben is korlátozták egy személy szabadságát, pontosabban letartóztatással. A kényszerintézkedések alkalmazásának vannak alapvető szabályai, melyek folyamatosan változnak, a legutóbbi nagyobb ilyen változás 2017-ben történt, a büntetőeljárásról szóló 2017.évi XC. törvénnyel. Az alapvető jogok korlátozására is számos jogszabály van, hiszen nagyon fontos, hogy csak a törvényben előírt módon és mértékben lehet korlátozni valaki szabadságjogát, tulajdoni jogát vagy egyesesetekben mozgásának jogát. Erről szól a fokozatosság elve is, ami kimondja, hogy súlyosabb korlátozásra abban az esetben van szükség, ha a kívánt cél kisebb vagy enyhébb kényszerintézkedéssel nem érhető el. Éppen ezért vagyunk nehéz helyzetben akkor, mikor valaki jogait kívánjuk korlátozni, hiszen számos kérdés merül fel ilyen esetekben. Van- e szükség egyáltalán kényszerintézkedés alkalmazására? Milyen intézkedésre van szükség és mekkora mértékben? Személyes példámra szeretnék utalni egy picit, mely esetben letartóztatásra volt szükség, pontosabban 1 hónapos előzetes letartóztatásra, amit személy szerint teljes mértékben logikusnak és célra vezetőnek tartok, hiszen az indoklás ebben az esetben a nyomozás hátráltatásának megakadályozása, illetve a lehetséges bizonyítékok eltüntetésének elkerülése volt. Érdekesség képpen az őrizet az egyetlen olyan kényszerintézkedés a személyi szabadság szempontjából, amelynek alkalmazásához nem szükséges bírói engedély, tehát ezt akár az ügyészség vagy maga a bíróság is elrendelheti és időtartama is kisebb, mint a többi kényszerintézkedésnek. A bírói engedélyes intézkedéseknek mindig megalapozott oka és célja van, ezek közül már kettőt említettem is korábban. Ide tartozik: a bizonyítékok eltüntetésének megakadályozása, a nyomozás menetének a hátráltatása, bűnismétlés megakadályozása. Szeretném röviden kiemelni a bűnismétlés megakadályozását. Véleményem szerint a kényszerintézkedéseknek nem csak abból a szempontból van jó hatása az adott személyre, hogy felelősséget vállaljon tetteiért, vagy viselje azok következményét. Tegyük fel, hogy előzetes letartóztatásba helyeznek egy személyt, mert a bíró ezt látja megfelelőnek az ügy szempontjából. Személyes véleményem szerint ez nem csak a nyomozás menetére bír előre haladó súllyal, hanem az elkövetőre is, hiszen 30 vagy több napig elzárva, elszakítva lenni a külvilágtól egy számára ismeretlen és idegen környezetben, roppant tanulságos. Lelki szempontból is hathat az elkövetőre pozitív irányba. Van egy elterjedt mondás, amit most elkövetőnek nincs másra lehetősége, csak hogy gondolkodjon, hiszen összezárva marad idéznék „Jó iskolája az életnek a börtön”