Bevezetés: Szakirodalmi adatok alapján az evészavarok patogenezisében kiemelt jelentőséggel bírhatnak a kora gyermekkori ártalmas élmények és az ezekkel összefüggő maladaptív érzelemszabályozási stratégiák. Azonban a serdülők körében végzett kutatások száma korlátozott. Célok: Jelen kutatásunkban középiskolás diákok körében vizsgáltuk a gyermekkori ártalmas élmények és a maladaptív érzelemszabályozási stratégiák szerepét evészavarokban.Továbbá célunk volt tesztelni az érzelemszabályozási stratégiák mediáló szerepét az ártalmas gyermekkori élmények és az evészavar megjelenése között. Módszer: Keresztmetszeti kutatásunk mintavételi keretként egy gimnázium 9.-12. évfolyamos diákjai szolgáltak. Kérdőíves módszert alkalmaztunk, hozzáférhetőségi mintavételezéssel. Az internetre adaptált kérdőív-csomag felvételére osztályfőnöki óra keretében került sor. Az alapdemográfiai adatok felmérése mellett felvettük az Ártalmas Gyermekkori Élmények Kérdőív 10-itemes változatát (ACE-10), az Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőívet (DERS), továbbá az Evészavar Kérdőívet (EDI), illetve a szintén evészavar kockázat felmérésére szolgáló SCOFF Kérdőívet. Eredmények: A mintát 14 – 18 év közötti serdülők (N= 122, 67% lány, átlagéletkor = 16,25± 1,76) alkották. Az evészavar szempontjából magas kockázatúak körében szignifikánsan jellemzőbb volt az érzelmi válaszok elfogadhatatlansága, a célvezérelt viselkedés fenntartásának nehézsége továbbá az érzelemszabályozási stratégiákhoz való korlátozott hozzáférés (Mann-Whitney U = 425,00 – 616,00, p<0,01), illetve marginálisan szignifikánsan nagyobb arányban számoltak be gyermekkori ártalmas élményről, mint az evészavar szempontjából alacsony kockázatúak (Fisher egzakt teszt, p= 0,083). Az általunk vizsgált érzelemszabályozási nehézségek és evészavar tünetek között számos aspektusban találtunk pozitív irányú, szignifikáns összefüggést (rho =0,22 – 0,60, p<0,01). A legalább egy gyermekkori ártalmas élményt átélők körében fokozottabb evészavar tünetek jelentkeztek, mint azoknál, akik nem számoltak be ilyen élményekről (Mann-Whitney U =451,00 – 671,500, p<0,05). Az érzelemszabályozási nehézségek mediáló hatása a gyermekkori ártalmas élmények és evészavar kockázat és tünetek megjelenésében nem igazolódott. Következtetés: Eredményeink megerősítik a gyermekkori ártalmas élmények és érzelemszabályozási nehézségek szerepét az evészavar tünetek megjelenésében serdülőkorban, ami rámutat a prevenció fontosságára ebben a populációban.