Összefoglalás - Jelen szakdolgozatban sikerült rávilágítani arra, hogy a mesterségesen kialakított vízterek is elég változatos halfaunával rendelkeznek. A területen 3 védett halfaj (Rhodeus sericeus, Gobio gobio, Proterorhinus marmoratus) és 6 ritka halfaj (Proterorhinus marmoratus, Abramis ballerus, Aspius aspius, Tinca tinca, Stizostedion lucioperca, Silurus glanis) van jelen. A tápcstaorna halközössége alapvetően a Keleti-főcsatorna, végső soron a Tisza hatása alatt áll. A halastavak halfaunáját pedig alapvetően két tényező, a népesítés és a tápcsatorna halközössége határozza meg. A tápcsatorna nagyobb fajdiverzitását egyrészt a Keleti-főcsatorna közvetlen hatása okozhatja, másrészt a rendszeres lecsapolások hiánya, mint antropogén hatástól való mentesség is előnyös lehet ebből a szempontból. Két halfaj, a Gobio gobio és a Proterorhinus marmoratus jelenléte valószínüsíti, hogy a Keleti-főcsatorna halfaunája is újabb halfajokkal gazdagodott az elmúlt évek során. A vizsgált vízterekben az ezüstkárász populáció, hasonlóan az országosan megfigyelhető tendenciához nem csak nőivarú egyedekből áll. A tejesek aránya eléri az egyharmadot. A törpeharcsák esetében kiderült, hogy az Ictalurus nebulosus helyett döntő többségben az Ictalurus melas fordul elő. A fekete törpeharcsa térnyerése szintén általános jelenség a Kárpát-medencében. A nem őshonos halfajok, főként az ezüstkárász és a törpeharcsa populációinak alaposabb vizsgálatához nem sikerült elegendő adatot gyűjteni., mivel a tápcsatornából alig került elő törpeharcsa, 2010-ben pedig nagyon kevés volt a begyűjtött ezüstkárász egyed.