Az AAV egy ritka, többnyire az idősebb korosztályt érintő szisztémás autoimmun betegség, mely kezelés nélkül veseelégtelenséget, tüdővérzést, életveszélyes állapotot okozhat. A kezelés lényege az immunszuppresszió, mely indukciós és fenntartó terápiát jelent, a kezelés időtartama több év is lehet. Bár az immunszuppresszió szükséges, alkalmazásával fokozódik az infekció, malignitás kockázata. Fentiek miatt a prognosztikai faktorok meghatározása, keresése segíthet annak eldöntésében, mely betegcsoportnál kisebb a kezelés elvárt haszna, mint a kockázata. Nagy áttörést hozott a szövettani vizsgálatok alapján megalkotott Berden klasszifikáció, ahol 4 csoportra osztják a betegeket a glomeruláris eltérések alapján (fokális, félholdas, szklerotikus, kevert). Ezen csoportok prognózisa különböző. Cél: Vizsgálatunk célja, hogy saját beteganyagon vizsgáljuk a fenti csoportok eloszlását, valamint a normális glomerulusarány prognosztikai szerepét. Metódus: Intézetünk egészségügyi rendszerének segítségével gyűjtöttünk adatokat 1993-2024 között AAV-szel diagnosztizált betegekről. Eredmények: fenti időszakban 210 beteget diagnosztizáltunk AAV-szel, 89 esetben történt vesebiopszia. A 89 beteg közül kizártuk azokat, akikről később adatot nem találtunk az EESZT rendszerben sem, így végül 78 betegszövettani eredményét elemeztük. Az átlagéletkor 57 év volt, 55 (70%) nő és 23 (30%) férfi. A többség mikroszkópos poliangiitiszben szenved (42 fő, 53,8%), 30 fő (38,4 %) volt GPA-s, mindössze 1 esetben diagnosztizáltunk EGPA-t. Fokális csoportba 12 fő, félholdasba 35 fő, kevertbe17 fő, szklerotikus csoportba 14 fő tartozott. Kiszámoltuk a normális glomerulusarányt és ez alapján is csoportosítottuk a betegeket. 3 csoportot alkottunk, a 15% alatti, a 15-25% közötti és a 25-50%-közötti normál glomerulust tartalmazó csoportokat. A 4 szövettani csoporton belül megnéztük a normális glomerulusarányon alapuló csoportbontás prognózisát. Kiemelendő, hogy a legrosszabb prognózissal bíró szklerotikus csoporton belül, ha a normál glomerulusarány 25-50% közötti, ott nem volt szükség dialízisre, míg a többi esetben dialízis kezelésre szorultak a betegek. A többi csoporton belül is hasonló arányokat figyeltünk meg, azaz ha 15 % alatti a normál glomerulusarány, az kifejezetten rossz prognózissal bír. Megbeszélés: Megfigyelésünk szerint érdemes a normál glomerulusarányt kiszámolni. Előre vetítheti a vesefunkció javulásának esélyeit, a dialízis igény megmaradását.