The economic development of the Chinese community in Hungary began in the 1980s and 1990s following the signing of a visa-free agreement between China and Hungary. At that time, Hungary was the only European country to implement a visa-free policy for Chinese nationals, enabling the Chinese community to grow rapidly. Early immigrants primarily made a living by setting up market stalls. At the same time, Chinese merchants centered around “Chinatown” (Monori Center) to establish a unique transnational community, forming a supply chain encompassing import, wholesale, and retail activities. Unlike classic immigration cases, Chinese immigrants in Hungary exhibit characteristics of short-term duration, rapid development, substantial autonomy, and significant heterogeneity. To explore the diversity of immigrant identity among the Chinese community in Hungary, I selected the Hungarian-Chinese bilingual school as the subject of my research. This choice is based on the school’s publicly-funded Character — it was jointly established by the Hungarian and Chinese governments, making it a unique institution. In this study, my research focus is divided into two aspects. The first is to talk about how Chinese immigrants reconstruct and reinterpret their memories in the host country within the immigration context. Second, I examine cultural memory to study Chinese identity and observe the dynamics of Chinese immigrants’ identity through the school as a memory container. The central argument of this research is that the unique pattern of Chinese immigration to Hungary reflects the multiplicity or fluidity of Chinese identity in Hungary. This dynamism, mediated through the transmission and reconstruction of cultural memory, influences how Chinese immigrants in Hungary shape their cultural spaces. As a representative cultural space, the Hungarian-Chinese bilingual school provides a venue for studying how Chinese immigrants in Hungary negotiate and express their identities. This research aims to supplement and deepen existing immigration studies through the unique case of Chinese immigrants in Hungary. In this research, I draw on theories related to Chinese immigration studies and interdisciplinary theoretical frameworks from cultural memory studies and identity studies. I incorporate other necessary theoretical threads relevant to my talk in each subchapter. Cultural memory research runs throughout my study. Its primary function in my thesis is to anchor identity. However, the reinterpretation of cultural memory is closely tied to the Chinese concept of the “floating home.” I argue in my thesis that the homes of Chinese immigrants are constantly undergoing change and transformation. In this process, the fluidity of memory becomes a strategy for identity formation, continuously updating the perspectives through which Chinese immigrants perceive their identities. My conclusions revolve around the following four points: First, Chinese immigrants cannot define their identity uniformly in a cross-cultural environment. They are constantly seeking points of contact between difference and sameness to reflect on their identity. Their identity is influenced by multicultural forces, which in turn shape their ability to integrate into immigrant culture. Second, their sense of identity exhibits strategic and situational characteristics due to the fluidity of memory. Immigrants’ individual identity is shaped by personal agency, while their collective identity is rooted in the group's shared past and selective memories. Third, despite the emergence of hybrid and fluid identity recognition within the immigrant community, this does not prevent them from forming a cohesive collective that embraces unity and diversity. Finally, given the complexity of cross-cultural integration among Chinese immigrants in Hungary, their identity navigates and blends across multiple cultures, representing a multidimensional, multi-layered, and complex cultural integration and interaction process. / A magyarországi kínai közösség gazdasági fejlődése az 1980-as és 1990-es években kezdődött, miután Kína és Magyarország vízummentességi megállapodást írt alá. Abban az időben Magyarország volt az egyetlen európai ország, amely vízummentességet biztosított a kínai állampolgárok számára, lehetővé téve a kínai közösség gyors növekedését. A korai bevándorlók elsősorban piaci árusítóhelyek létesítéséből éltek. Ugyanakkor a kínai kereskedők a „Chinatown” (Monori Center) köré szerveződve egy sajátos transznacionális közösséget hoztak létre, amely import-, nagykereskedelmi és kiskereskedelmi tevékenységeket magában foglaló ellátási láncot alakított ki. A klasszikus bevándorlási esetektől eltérően a magyarországi kínai bevándorlók rövid távú tartózkodással, gyors fejlődéssel, jelentős autonómiával és számottevő heterogenitással jellemezhetők. A magyarországi kínai közösségen belüli bevándorlói identitás sokféleségének vizsgálatához kutatásom tárgyául a Magyar–Kínai Két Tanítási Nyelvű Iskolát választottam. E döntést az intézmény közfinanszírozott jellege indokolja – az iskolát a magyar és a kínai kormány közösen hozta létre, ami egyedülállóvá teszi. A kutatás fókuszát két fő területre osztottam. Az első annak vizsgálata, miként konstruálják újra és értelmezik át a kínai bevándorlók emlékeiket a befogadó országban a migráció kontextusában. A második a kulturális emlékezet elemzésére irányul: ezen keresztül vizsgálom a kínai identitást, és az iskolát mint az emlékezet hordozóját figyelembe véve követem nyomon a kínai bevándorlók identitásdinamikáját. A kutatás központi tézise, hogy a kínai bevándorlás magyarországi sajátos mintázata a kínai identitás sokféleségét, illetve fluiditását tükrözi Magyarországon. Ez a dinamizmus – amely a kulturális emlékezet közvetítésén és újraalkotásán keresztül valósul meg – befolyásolja, miként formálják meg a magyarországi kínai bevándorlók saját kulturális tereiket. Reprezentatív kulturális térként a Magyar–Kínai Két Tanítási Nyelvű Iskola lehetőséget biztosít annak vizsgálatára, hogyan tárgyalják újra és fejezik ki identitásukat a magyarországi kínai bevándorlók. A kutatás célja, hogy a magyarországi kínai bevándorlók egyedi esetén keresztül kiegészítse és elmélyítse a migrációkutatás eddigi eredményeit. A vizsgálat során a kínai migrációkutatáshoz kapcsolódó elméletekre, valamint a kulturális emlékezet- és identitáskutatás interdiszciplináris elméleti kereteire támaszkodom. Az egyes alfejezetekben a témához kapcsolódó további releváns elméleti szálakat is beépítek. A kulturális emlékezet kutatása végigkíséri a dolgozatot; elsődleges funkciója az identitás megalapozása. A kulturális emlékezet újraértelmezése azonban szorosan összefügg a kínai „lebegő otthon” fogalmával. Érvelésem szerint a kínai bevándorlók otthona folyamatos változáson és átalakuláson megy keresztül. Ebben a folyamatban az emlékezet fluiditása az identitásformálás stratégiájává válik, folyamatosan új perspektívákat kínálva arra, miként érzékelik és értelmezik identitásukat a kínai bevándorlók. Következtetéseim négy fő pontra épülnek. Először: a kínai bevándorlók nem határozhatják meg identitásukat egységes módon egy multikulturális környezetben. Folyamatosan az azonosság és a különbözőség közötti kapcsolódási pontokat keresik, hogy reflektáljanak identitásukra. Identitásukat multikulturális hatások formálják, amelyek egyúttal befolyásolják integrációs képességüket is. Másodszor: identitásérzékelésük stratégiai és szituatív jellegű, az emlékezet fluiditásából fakadóan. Az egyéni identitást a személyes cselekvőképesség alakítja, míg a kollektív identitás a közösség közös múltjában és szelektív emlékezetében gyökerezik. Harmadszor: bár a bevándorló közösségen belül megjelenik a hibrid és fluid identitásfelismerés, ez nem akadályozza meg egy olyan kohézív közösség kialakulását, amely az egységet és a sokféleséget egyaránt magában foglalja. Végül: tekintettel a magyarországi kínai bevándorlók interkulturális integrációjának összetettségére, identitásuk több kultúra között navigál és olvad össze, egy többdimenziós, többrétegű és komplex kulturális integrációs és interakciós folyamatot megjelenítve.