Közel négy éves munkát követően, idén hatályba lépett a 2016. novemberében elfogadott új Polgári Perrendtartás. Jogalkotóink szükségesnek tartották, hogy megújítsák a polgári eljárásjogi kódexünket, hiszen az 1952. évi törvénygyűjteményünk elavulttá vált a hosszú évek során, már nem fejti ki a XXI. század által megkívánt jogi normákat. Elsősorban az időközben bekövetkezett rendszerváltás és a technológiai fejlődéseknek köszönhetően egyre több törvényt kellett alkotni, módosítani vagy eltörölni. Másodsorban pedig, majd minden hivatkozási forrása megváltozott, így megnehezítve a törvények komplex értelmezését akár egy törvényismerő vagy egy laikus számára is egyaránt. A teljesség igénye nélkül néhány példa: az Alkotmány jelenleg Magyar Alaptörvény , Közigazgatási Eljárási Törvény (röviden: KET ) jelenleg Általános Közigazgatási Rendtartás (röviden: ÁKR ), … Szakdolgozatom témája az 1952. évi III. és a 2016. évi CXXX. Polgári Perrendtartás összehasonlítása, kiemelten a bizonyítási eszközökre, azon belül pedig a szakértők helyzete és új szabályzásai. A dolgozatom első részében elhelyezem a polgári eljárásjogot a jogrendszerünkbe, majd az új eljárásjog jelentősebb változásait vázolom fel. Részletezem azokat az alapelveket, melyek nagymértékben kihatnak a polgári eljárásjogunkra, ezen felül részletesebben foglalkozok a két polgári eljárásjog alapelveivel. A második részében kitekintést teszek a perbeli bizonyítás lehetséges módjai felé, illetve részletezem a szakértői bizonyítás jogi hátterét és perbeli helyzetét. Elemzem a bíróság által kirendelt szakérők és a magánszakértők viszonyát, lehetséges perbe kerülésük eseteit. A bizonyítási eszközök közül a legnagyobb súlyú a szakértői szakvélemény. Alapvetően a rájuk vonatkozó szabályok könnyen értelmezhetőek, jól áttekinthetőek. Az új polgári perrendtartás még jobban megköveteli a hatékony és gyors eljárásokat, éppen emiatt bevezetésre került –többek között- a magánszakértők „intézménye”. Jelenleg még nincs rálátásunk erre a rendszerre hatékonysági szempontból, de az tény, hogy a bíróságok bizalmatlanul állnak ehhez az újításhoz. A régi Pp. esetében is tapasztalható volt, hogy igen eltérő gyakorlatok alakultak ki a bíróságokon, tehát nem egységesen álltak eddig se a szakértők kirendeléséhez. A magánszakértői szakvélemény eddig is ismert volt a polgári eljárásjogunkban, viszont jóval kisebb súlyban engedték érvényesülni őket. Ennek hátterében a magánjogi úton való megbízás állt a fél és a megbízott szakértő között, mely elfogultságra adott okot. Éppen emiatt az újonnan bevezetésre kerülő magánszakértők helyzete elég labilisnak tűnik. A téma választásom hátterében az egyéni önrendelkezésen alapuló polgári peres ügyek új szakértői helyzete iránti érdeklődésem állt. Szakdolgozatom végén a két szakértői típust párhuzamosan vizsgálom, hogy a különbségek szembetűnőbbek legyenek, majd felvázolom az általam felvetett problematikákat az összegzésem előtt.