Diplomamunkámban az 1908-ban alapított m. kir. állami fémipari szakiskola történetét mutatom be egészen 1948-ig. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter a 1908. június 15-én kelt rendeletével alapította meg az intézményt, amely a Kereskedelemügyi Minisztérium fenntartásában működött 1935-ig, amikor azt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vette át. A kutatómunka során felhasználtam az iskola értesítőit, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában őrzött iratanyagot, és az iskola jogutódja által megjelentetett jubileumi évkönyveket. A dokumentum- és tartalomelemzés módszerével elkészített szakdolgozatom bepillantást enged az iskola mindennapjaiba a szocializmust megelőző időszakból. A kutatási kérdéseim a következők voltak: Mi jellemezte a magyar szakképzési rendszert a tárgyalt időszakban? Mi volt jellemző a korban Debrecen városára és iparára? Milyen körülmények között létesült az iskola és melyek voltak életében a vizsgált időszakban a fontosabb események? Hogyan változott az iskolában működő képzések tananyaga? Kik voltak az intézmény elméleti és gyakorlati oktatói? Milyen volt az intézmény tanműhelye? Kik voltak az intézmény vezetői, igazgatói? Milyen volt az iskola tanulóinak vallásfelekezeti megoszlása és társadalmi rekrutációs bázisa? Milyen étkezési és lakhatási lehetőségek álltak a tanulók rendelkezésére az iskolában, és hogyan változott mindez a negyven év alatt? Hogyan alakultak ki és működtek az iskola egyesületei a vizsgált időszakban? A vizsgált időszak elején az országban kibontakozó ipari fellendülés okán indult el hazánkban az ipari szakképzés nagyfokú fejlődése, amelynek eredményeként született meg a vizsgált intézmény is. Debrecenben a századfordulón mind a növekvő népesség, mind a fejlődő gyáripar szükségessé tette egy szakembereket képző középfokú szakképző intézmény megteremtését. Az iskola tanári kara a vizsgált időszakban gyakran változott, végzettségüket tekintve többségében diplomával és szakirányú végzettséggel rendelkeztek. Az iskola falai közt a vizsgált időszakban többször is változtak az oktatott szakok, valamint módosult az iskola elnevezése. Az iskola népszerűségét, az egyre növekvő tanulószámot az intézmény az étkeztetés és a szálláslehetőség biztosításával is igyekezett megtartani, növelni. Az iskola vallásfelekezeti megoszlása tükrözi a város református jellegét, de mutatja a római katolikus vallású diákok nagy számát is, amely kiemelkedően magas a városban élő római katolikus vallásúak alacsony számához képest. Az iskola alapítása utáni első években az iskolába érkező gyermekek hivatalnok vagy iparos szülők gyermekei voltak, míg a negyvenes évek végén a földdel rendelkező, a kisiparos és a köztisztviselő szülők bízták legnagyobb arányban az intézményre gyermekeik nevelését, oktatását. Az iskolában létrejött önképzőkör és a különböző egyesületek elősegítették az ismeretterjesztést és a diákok sokrétű érdeklődésének kielégítését. Az iskola erősen reál szellemisége mellett is megjelentek az önképzőkör keretében a humán témák, az irodalom, a zene. A korszak jellemzőjeként ebben az intézményben is kiemelt szerepet kapott a mozgás és a sport szerepe, legyen szó az önkéntesen választható sportegyesületről, vagy cserkészetről, vagy a harmincas évek végétől kötelezővé tett leventefoglalkozásokról.