A dolgozat a Kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezet lótenyésztési ágazatát igyekszik bemutatni, a tenyésztés jellegére és különösen a lovak sportkipróbálására, eredményességére nézve. A rendelkezésre álló adatok rendkívül szűkösek voltak, mert rendszerváltást követően a termelőszövetkezet felszámolása során (mint feleslegeset) minden dokumentumot megsemmisítettek. A tenyésztésre vonatkozó natúr adatok a tenyésztési hatóságnál megőrzött (ma már a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségénél található) tenyésztési naplókból volt kinyerhető. A sporteredményeket a Lovassport Szövetség nem tartotta nyilván, legalább is a szövetségnél semmiféle archív adatot találni nem lehetett. A sporteredmények az elmúlt évtizedek szakkönyveiből és a Fülöp Sándor világbajnok versenyző adattárából voltak rekonstruálhatók. Fülöp Sándor a termelőszövetkezet főállattenyésztője volt, miközben a termelőszövetkezet lovaival világversenyek során is eredményes hajtó volt. Hasznos információkkal szolgált Tóth Baranyi Sándor és Tóth Baranyi Sándorné fia is. Az ágazatpolitikai intézkedések okán a termelőszövetkezet minden bizonnyal az 1950-es években alakult, de nagyobb keretet az 1960-as évek legelején kapott, amikor a politika kinyilvánította a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését. Tekintélyes létszámú lóállománya ekkor jött létre. A lóágazat nyilvános szereplése előbb a híres kecskeméti szüreti felvonulásokon érhető tetten, hiszen azokon elegáns négyesfogattal, vagy négyes fogatokkal jelentek meg. Az ágazatnak lendületet hozott az új gazdasági mechanizmusnak nevezett gazdaságpolitikai változás, ami a termelőszövetkezetekre nézve a szorosan vett mezőgazdasági termelésen túl lehetővé tette különböző vállalkozások indítását, sőt szolgáltatásokat is végezhettek. A termelőszövetkezet agilis vezetése élt ezzel a lehetőséggel, de a dolgozat szempontjából ebből annyi érdekes, hogy az IBUSZ révén bekapcsolódott a lovas turizmusba. Itt kapott fontos szerepet Tóth Baranyi Sándor, aki túlnőtt a lovasturizmusban szükséges fogathajtó tudáson és versenyzésbe kezdett. Ehhez a lóállomány átalakítása is kellett, lipicai, vagy lipicai jellegű lovak vásárlásába kezdtek. A fogathajtó eredmények egyre jobbak lettek, s a versenyeztetést a termelőszövetkezet vállalkozása által termelt eredmény lehetővé is tette. Tóth Baranyi Sándor Magyar Hajtó Derbyt is nyert. Szilvásváradról is történt lóvásárlások azt is eredményezték, hogy az akkor ott dolgozó, de alföldi származású Abonyi Imrét megnyerték a termelőszövetkezet munkatársának. Abonyival tovább folyt a lóállomány genotípus cseréje és az állomány egyre jobban lipicai ló genotípusához közelített. A vásárlások legfontosabb rendező elve a teljesítmény ló iránti igény lett, e mellett a szürke színre és a látványos megjelenésre törekedtek. Innét ered, hogy az átformálódó állomány lipicai jellegűvé vált, de néhány fajtatiszta lipicai kanca is volt az állományban. Abonyi Imre szerepe mégis abban teljesedett ki, hogy versenyképes fogatot hozott magával. Ezzel Aachenben, Hamburgban eredményesen szerepelt, majd 1971-ben Budapesten a sportág első Európa Bajnokságán aranyérmet nyert. Közben az állami tenyésztésszervezés a lótenyésztés minőségének javítása érdekében, a jobb termelőszövetkezeti lóállományokat törzstenyészetekké nyilvánította. Ennek feltétele volt és kötelezettséggel is járt, minden esetre a termelőszövetkezet sporttípusú magyar-félvér törzstenyészeti rangra emelkedett. Ez meghatározta a tenyészirányt, amit determinált a kancaállomány genetikai összetétele. Elsősorban haszonállat-előállító keresztezést folytattak, mellette a fajtatiszta lipicai kancákat lipicai ménekhez párosították. Utólag úgy tűnik, értelmetlenül sok mént használtak, mégis három kapott nagyobb szerepet. A három között két ügető (többnyire orlov ügető) és egy kladrubi mén kapta a legtöbb kancát. A sporttípusú félvér tenyésztésen belül az ügetővel való keresztezés előtérbe kerülésének kétség kívüli oka a fajtatiszta lipicai ló lépés és ügetőmunkájának kifogásolhatósága, különösen akkor, ha adott távot időre kell teljesíteni. Támogatta ezt a koncepciót Abonyi Imre különleges sikere a fogatával, amelyikben három ügető és egy lipicai ló szerepelt. A fajtatiszta ügető lónak teljesítményében is talált kifogást a szakma, ezért a keresztezés mellet döntöttek. Ez a koncepció a sporttípusú magyar-féltér tenyésztési elvének is megfelelt, az eredmények pedig igazolták a döntés helyességét. Abonyi Imre rövid időt követően elkerült a termelőszövetkezetből, a fogatának csak kisebb részét vitte magával. Az ügető keresztezettekkel Tóth Baranyi Sándor versenyzett, akinek a betegsége egyre inkább elhatalmasodott, s a termelőszövetkezet lépés kényszerbe került. Vagy feladja a versenyzést, vagy sikeres versenyző után néz. Miután a fogatversenyzés a termelőszövetkezetet ismertté tette és a versenyeztetés költségét is vállalni tudták, a közeli Apajpusztán dolgozó és eredményes fogathajtónak, Fülöp Sándornak tettek állásajánlatot. Fülöp ekkor már a Aachenben, Hamburgban számos sikert aratott, és egy jobb termelőszövetkezet ajánlata kecsegtető volt számára. 1978 májusában foglalta el ágazatvezetői állását, s nyomban készülhetett a Tóth Baranyi-féle fogattal a kecskeméti négyesfogathajtó világbajnokságra. A fogattal teljes sikert aratott, hiszen az augusztusi világbajnokságon egyéni ezüstérmes és csapat aranyérmes lett. A hajtó és fogat nemzeti hőssé vált. A haszonállat előállító keresztezés bizonyított. Akkor úgy vélték, hogy a jövő fogatlovát a lipicai x ügető keresztezésből származó genotípusok adják majd. Ágazatvezetőként, később főállattenyésztőként Fülöp Sándor a keresztezést tovább folytatta és sikeres fogatlovak sorát tenyésztették. A szilvásváradi négyesfogathajtó világbajnokságon (1984) ezek a sporttípusú magyar-félvér lovak újra elkápráztatták a világot. Lovaival Fülöp Sándor hozzájárult a csapataranyhoz, egyéni bronzérmes lett. A kecskeméti és szilvásváradi világbajnokság közötti időben számos országos és nemzetközi versenyen szerepelt a páros sikerrel. Közben Tóth Baranyi Sándor elhunyta után felesége Tóth Baranyi Sándorné is felült a bakra és ha mást nem csak a frauenfeldi, a laxenburgi és a keceli Duna Alpesi Kupa kettesfogat-hajtó versenyeken elért sikereit (csapat bronz, csapat arany, egyéni előkelő helyezések) említjük meg e helyen, akkor is kellően alátámasztható a hajtó rátermettsége és a genotípus sikere. Egy közel húsz éves időtartamban 15 egyedet meghaladja a fogatsportban nemzetközi szinten teljesítő lovak száma. Ez óriási tenyésztői siker. Legnagyobb hatást a 267 Koncert nevű mén fejtette ki, de említeni kell az 520 Tátra nevű mén genetikai hatását is. A mellettük még szereplő több, mint fél tucat mén szerepe jelentéktelen. Az is elképzelhető, hogy a termelőszövetkezet fedeztetési állomásként is működve ez a soknak tűnő mén főleg a köztenyésztés kancáit fedezte. Az is lehet, az üzemi sajátteljesítmény vizsgákon gyorsan kiderült ezeknek a mének teljesítményre gyakorolt kevéske hatása, s az ezektől származó lovakat értékesítették. Nem vitatható, hogy az eredményes fogatversenyzéshez (főleg a Fülöp-féle fogatokhoz) időnként vásároltak is lovakat. Ezzel együtt kijelenthető, hogy a Kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezet ügetőmének használatán alapuló sporttípusú magyar-félvér tenyésztése kifejezetten sikeres volt. A sport béli teljesítmények ezt hitelt érdemlően bizonyítják. Még az is megkockáztatható, hogy az utóbbi húsz évben Magyarországon ennyire sikeres tenyésztést nem lehet találni.