Diplomamunkámban a szülés utáni érzelmi hangulati zavarok és az önegyüttérzés, illetve a társas támasz összefüggéseit vizsgáltam. Arra kerestem a választ, hogy a nemzetközi kutatások eredményeivel összhangban saját mintámon is igazolódik-e a szülés utáni depresszió és a szülés utáni szorongás együttjárása az önegyüttérzéssel, illetve a társas támasszal. A mintát 349, 18. életévét betöltött nő alkotta, akiknek egy évnél fiatalabb gyermekük van. Online kérdőívcsomagot töltöttek ki, amelyben a demográfiai adatokon túl a Beck Depresszió Kérdőív (BDI), a Spielberger-féle Állapotszorongás Kérdőív (STAI-S), az Önegyüttérzés skála (SCS) és a Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Skála (MSPSS) kérdéseit válaszolták meg. A vizsgált személyek 12%-a mutatott súlyos illetve közepes depressziós tüneteket, valamint 52,7%-a közepes szintű, 21,5%-a pedig magas szintű szorongásról adott számot. A résztvevők önegyüttérzés pontszámai normál eloszlást követtek (27% alacsony, 59 % közepes, 14% magas szintű önegyüttérzéssel bír), a társas támogatottságuk pedig kifejezetten magasnak bizonyult (77% számolt be magas szintű társas támaszról). Hipotéziseim beigazolódtak, a statisztikai eljárások alapján szignifikáns, negatív irányú, közepes erősségű együttjárás mutatkozott az édesanyák önegyüttérzése és a szülést követően fellépő depresszió illetve szorongás között. Szintén szignifikáns, negatív irányú, közepes, de enyhéhez közeli erősségű kapcsolat rajzolódott ki a társas támasz és a posztpartum depresszió illetve posztpartum szorongás között. Az eredmények megerősítették, hogy azokra az édesanyákra, akiknek alacsonyabb az önegyüttérzésük, inkább jellemző a depressziós illetve szorongásos tünetek megjelenése, mint az önegyüttérzés magasabb fokával bíró édesanyákra. Szintén beigazolódott, hogy az alacsonyabb társas támogatottságú anyák nagyobb valószínűséggel tapasztalnak depressziós illetve szorongásos tüneteket a magasabb szintű társas támasszal rendelkező társaiknál. A kutatás eredményei rámutatnak, hogy az önegyüttérzés és a társas támasz szintjének növelését célzó beavatkozások kiemelt jelentőséggel bírhatnak a szülés utáni érzékeny időszakban a posztpartum zavarok megelőzésében illetve kezelésében.