Ex situ szaporítási és nevelési vizsgálatok a pilisi len (Linum dolomiticum), a gombos zanót (Chamaecytisus supinus) és a szentendrei rózsa (Rosa sancti-andreae) fajokon

Abstract

Az emberi tevékenységek okozta globális változások, a csökkenő, feldarabolódó élettér egyre gyakrabban teszi szükségessé az aktív természetvédelmi beavatkozásokat. Számos esetben az ex situ eszközökkel érhető el a legjobb eredmény, melyek közül a leggyakrabban használt a magok gyűjtése, csíráztatása, növények nevelése majd visszajuttatása a természetbe, összekapcsolva élőhelykezeléssel és monitorozással. A kísérleteimet három olyan növényen végeztem, melyeknek nagy a természetvédelmi jelentősége, ezért indokolt alaposabb megismerésük. Vizsgáltam csírázásukat, a kiválasztott kezelési módszerek sikerességét, majd a növények fejlődését különböző talajokban. A fokozottan védett reliktum Linum dolomiticum egyetlen, kis élőhellyel rendelkező reliktum endemizmusunk, mely egyben sérülékennyé is teszi. A Chamaecytisus supinus jelentőségét az adja, hogy veszélyeztetett állatok, mint például a fokozottan védett narancslepke tápnövényeként szolgál.