A rekombináns vanilloid receptor (VR1) működésének és szabályozásának vizsgálata heterológ expressziós rendszerekben

Abstract

Kísérleteinkben három különböző, a patkány rekombináns VR1-et kifejező heterológ expressziós rendszerben vizsgáltuk a kapszaicin és a RTX hatását az intracelluláris sejtfolyamatokra. Megállapítottuk, hogy a VR1 mindhárom rendszerben fukcionális Ca2+-permeabilis csatornaként viselkedik. Bebizonyosodott ugyanakkor azt is, hogy a VR1-mediált [Ca2+]i-válaszok amplitúdója és kinetikai paraméterei, a VR1 agonisták iránt mutatott érzékenysége, valamint a receptor szubcelluláris lokalizációja jelentős különbségeket mutat a három sejtes rendszerben. A tranziens expressziós rendszerben (VR1eGFP/cos-7 sejtek) a kapszaicin hatékonyabbnak bizonyult Ca2+-tartalmú, mint Ca2+-mentes oldatban, míg az RTX egyforma hatékonysággal fejtette ki hatását. A VR1 agonisták ismételt adagolásakor minkét anyag esetében jelentős tachyphylaxis fejlődött ki. Kimutattuk azt is, hogy ezen rendszerben a VR1 nemcsak a sejtfelszíni, de különféle, intracelluláris Ca2+-raktárakként funkciónáló struktúrák membránjába is beépült. Az indukálható (VR1/CHO sejtek) és a stabil (VR1/C6 sejtek) rendszerekben, extracelluláris kalcium jelenlétében, a kapszaicin nagy aplitúdójú és tachyphylaxist nem mutató, míg az RTX kismértékű intracelluláris [Ca2+]i-válaszokat váltott ki. Kalcium-mentes oldatban kizárólag a kapszaicin volt képes az [Ca2+]i megemelésére (az is csak a VR1/CHO sejtekben), míg az RTX hatástalannak bizonyult. A VR1/C6 stabil expressziós rendszerben az összes vizsgált neurotrophin (NGF, BDNF, NT3, NT4) – habár eltérő mértékben de – jelentősen fokozta a VR1 kapszaicin iránti érzékenységét (szenzitizáció), mely hatás feltehetően a tirozin kináz (Trk) receptorokon keresztül valósult meg.