A befőttkészítés már évtizedek óta egy elterjedt tartósítási forma a nagyvilágban. Sokan vásárolnak befőtteket, kompótokat a boltokban, még sokan az otthonukban vágnak bele a befőzés folyamatába. Az utóbbiról készült diplomadolgozatomban bemutatom a családom által készített befőzés folyamatait, a kristálycukorral és befőző cukorral készült befőttek elkészítésének receptjét, illetve a laboratóriumban végzett vizsgálatok eredményeit. A befőttek alapanyagául szolgáló gyümölcsöket is a családom termeszti Baktakéken, amelyekről eddig még sosem készültek hasonló vizsgálatok, hiszen csak a család fogyasztja a belőlük készült termékeket a befőttön kívül, lekvár, dzsem, szörp, illetve gyümölcslé formájában. Vizsgálatom során tizenhét befőtt mintából dolgoztam, amelyek között öt évjáratú és nyolc elkészítési módú befőttet vizsgáltam laboratóriumi körülmények között. Ezen munka során az Élelmiszertudományi Intézet laboratóriumában vizsgáltuk meg a befőttek szárazanyag-, nedvesség-, sav-, TPC-, flavonoid- és elemtartalmát. A laboratóriumi eredmények változatos képet adtak, ami azonban majdnem az összes eredmény között alacsony volt az a legkorábban befőzésre került, 2012-ben tartósított nektarin befőtt volt. Azonban ebben az esetben a 2016-ban készült ugyan ezen gyümölcskészítmény is alacsonyabb értékeket mutatott a saját évjáratában készült befőttekhez képest. A magasabb eredményeket a 2015-ben eltett befőttek közül a meggy és a 2015-ben és 2016-ban sárgabarack befőttek adták. A sárgabarack esetében azt is észrevehetjük, hogy a 2015-ben és 2016-ban befőzött cukorral és kristálycukor hozzáadása nélkül készült párok között mekkora különbségeket kaptunk, elsősorban az elemtartalom esetében.