A colorectális carcinoma (CRC) a harmadik leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedés világszerte. Magyarországon az életkorra standardizált adatok különösen magas értékeket mutatnak. Az elsődleges diagnózis felállításakor a betegek 25%-ban már áttét alakul ki, illetve a betegség előre haladásával az esetek felében kell metasztázisok kialakulására számítanunk. A CRC ötéves túlélése megközelíti a 60%-ot. A colorectalis carcinoma kialakulását tekintve megkülönböztetünk sporadikus eseteket és családi halmozódást, de gyulladásos betegség talaján is kialakulhat. Rizikófaktorok között szerepel a magas zsír-és kalóriatartalmú, rostszegény étrend, a nagy mennyiségű húsfogyasztás, az elhízás és a dohányzás. Daganat a vastag-és végbél bármely szakaszán kialakulhat, de az előfordulási valószínűsége az egyes szakaszokon nem egyforma. Leggyakoribb a rectális, a colon esetében pedig a sigma bél érintettsége. A betegségre jellemző klinikai kép is részben a tumor lokalizációjának függvénye. A betegség stádiumbeosztására különböző rendszerek állnak rendelkezésre. A colorectalis carcinoma sikeres gyógyításának feltétele a korai felismerés, a rákmegelőző állapotok kezelése és a veszélyeztetett lakosság szűrése. Diplomamunkám célja az áttétes colorectális carcinoma aktuális kezelési lehetőségeinek összefoglalása, lépésenként áttekintve a terápiás lehetőségeket a kezdetektől a ma már hozzáférhető legmodernebb készítményekig. Bemutatom ezek alkalmazási sorrendjét, egy adott szer választását befolyásoló tényezőket, kiegészítve egy konkrét klinikai eset leírásával, az itt alkalmazott kezelési metódusokat összehasonlítva a jelenleg érvényben lévő hazai és nemzetközi ajánlásokkal. A kezelés megtervezéséhez a folyamat kiterjedésén, a beteg általános állapotán kívül elengedhetetlen a daganat bizonyos molekuláris markereinek meghatározása, különös tekintettel a kiterjesztett RAS (KRAS, NRAS) és BRAF státuszra. Mutáció esetén az EGFR ellenes antitestek hatástalannak bizonyultak, célzott terápiaként VEGF gátló választandó. A rendelkezésre álló citosztatikus szerek sorában 1990-ig gyakorlatilag csak az 5-FU volt elérhető. Sokáig monoterápiaként, illetve leucovorinnal alkamazták, majd kombinálták más támadáspontú kemoterápiás ágensekkel (oxaliplatin, irinotecan). Áttörést hoztak a kezelések sikerességében a célzott készítmények (anti-EGFR, VEGF gátló, multikináz inhibitorok), melyek kiválasztása egy-egy adott esetben a daganat molekuláris tulajdonságai alapján történik. Gondosan kiválasztott esetekben, jó általános állapot mellett ma már immunterápia is hozzáférhető. Az alkalmazott aktív kemoterápiás regime megválasztásában nemzetközi irányelvek a mérvadóak (ESMO, NCCN). Ezek számos klinikai tanulmány alapján, a beteg és a betegség különböző paramétereinek figyelembe vételével készülő ajánlások. Támpontot adnak a primeren operábilis vagy a kezeléssel azzá tehető, illetve biztosan nem operálható áttéttel rendelkező betegek ellátásához. A nagyszámú betegen végzett vizsgálatok eredményei alapján kidolgozott irányelvek követése egyben a kezelés sikerének kulcsa. Emellett azonban természetesen az egyéni tényezők figyelembe vétele is ajánlott. A bemutatott klinikai esetben, az akkor érvényes nemzetközi ajánlásoknak megfelelően történt a terápiás terv megválasztása. Rezekábilissá nem tehető májmetasztázisok miatt a beteg több éven keresztül kapott EGFR-gátló kezelést FOLFIRI kemoterápiával kombinálva, mellyel kielégítő terápiás választ értek el. Később, a betegség progressziója miatt terápiaváltás történt, VEGF-gátlót és FOLFOX-ot, később Lonsurf kezelést indított kezelőorvosa. Bár ez utóbbi terápiás válasz szempontjából már sikertelennek bizonyult, a páciens hosszú éveken át élt áttéteivel megfelelő életminőségben.