A dolgozat fő témája a munkaviszony jogellenes megszüntetése, és az ezzel együtt jelentkező problémák bemutatása. A téma ismertetéséhez ugyanakkor elengedhetetlenül fontos a munkajogviszony megszüntetésének a bemutatása, az egyes európai jogrendszerek legfőbb szabályainak összevetése a magyar szabályozással, valamint – tekintettel a bírói jogalakítás jelentőségére – az ítélkezési gyakorlat ismertetése. A munkajogviszony megszűnése, megszüntetése és az ehhez szorosan kapcsolódó jogellenesség kérdésköre a munkajog kétségkívül legvitatottabb területe közé tartozik – amit jól érzékeltet, hogy a jogalkalmazás során az ezzel kapcsolatos kérdések merülnek fel a leggyakrabban – mivel a szabályanyag kialakítása során a jogalkotónak két ellentétes érdeket kell figyelembe vennie: egyrészt a munkavállaló egzisztenciális érdekeit, másrészt a munkáltató gazdasági-foglalkoztatási érdekeit. A kötelmi jog általános szabályai alapján a munkajogviszony olyan tartós kötelemnek minősül, ahol a munkavállaló fő szolgáltatása facere, – azaz meghatározott tevékenység kifejtésére köteles –, míg a munkáltató fő szolgáltatása dare jellegű. Azonban a munkajog sajátos szociális szerepére tekintettel, ezen jogviszonyokat nem lehet egyértelműen elhelyezni az általános kötelmi jogi szabályok között. Ezek a sajátosságok a megszüntetés szempontjából jól tükröződnek a megbízási jogviszony és a munkajogviszony elhatárolása során. A megbízási szerződést a megbízó ugyanis bármikor, azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért. A szabályozás indoka a megbízási jogviszony bizalmi jellegéből adódik, ezért az azonnali hatályú felmondás joga a Ptk. szerint nincs meghatározott okokhoz kötve. Ezzel szemben a munkajogviszony esetében – a meglévő bizalmi jellegtől eltérően – a munkavállaló egzisztenciális érdekeinek védelme miatt a rendkívüli felmondás joga csak a törvényben meghatározott okok megléte esetén alkalmazható. Tekintettel a munkavállaló-munkáltató eltérő gazdasági helyzetére, e jogintézmény szabályozásánál figyelhető meg leginkább az állami beavatkozás a munkavállalói érdekek védelmében. A felek egyensúlyi helyzetének megteremtése végett szükség volt azoknak a védőintézkedéseknek a kialakítására, amelyek egyrészt leválasztották a jogintézményt az általános értelemben vett kötelmi jogi szabályokról, másrészt pedig megalapozták a Munka Törvénykönyvében elfoglalt sajátos szerepét. Fontos kiemelni, hogy ez a jogalkotói korlátozás ugyanakkor tekintettel van a munkáltatói érdekekre is, hiszen az állami beavatkozás sehol sem éri el azt a szintet, amely már sértené a munkáltató vállalkozási szabadságát. Az Mt.-t módosító 1999. évi LVI. törvény is több központi pontját érintette a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos szabályoknak: • újraszabályozta a 100. § (2) bekezdését, • módosította a rendkívüli felmondás objektív határidejét, • megfogalmazta a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos eljárási szabályokat, illetve • megszigorította a munkavállalói jogellenes munkaviszony megszüntetését.

Mindezeket figyelembe véve próbálom bemutatni a munkaviszony jogellenes megszüntetésének eseteit, következményeit, az ezekhez kapcsolódó problémákat, kitérve a rendes és rendkívüli felmondás – a jogellenesség oldaláról közelítő – legfontosabb szabályaira, valamint – tekintettel a széleskörű bírói gyakorlatra – a Debreceni Munkaügyi Bíróság egy-egy ítéletére.