A zöld növényi biomassza többféle feldolgozási módja régóta ismert a mezőgazdasági gyakorlatban úgy, mint szénakészítés vagy szilázs, szenázs készítés. Ezzel együtt vannak azonban kevéssé ismert eljárások, melyek ökológiai és gazdasági szempontból is érdeklődésre tarthatnak számot. A növények zöldleveles hajtásai változó aminosav összetételű és nagy mennyiségű fehérjét tartalmaznak. Ezeket az értékes fehérjéket különböző technológiákkal szétválaszthatjuk a nehezen emészthető rostoktól, majd különféle eljárással koncentrálni lehetőket a jelenleg használatos takarmányfehérje forrásokkal hasonló értékű anyagot kapunk. Ezt nevezzük levél fehérje koncentrátumnak (LFK) vagy angol nyelven Leaf Protein Concentrate-nek (LPC). Emellett a frakcionált zöld biomassza további kombinált módszereket alkalmazva lehetőséget nyújt raktározható, értékes takarmány alapanyagok előállítására.