A dolgozatom célja a szeretet megjelenésének vizsgálata a tanár-diák kapcsolatban, s ennek hatása az oktatási folyamatra. Napjainkra jelentős változáson ment keresztül a világ és vele együtt az oktatási rendszer is. A változás abban érhető legjobban tetten, hogy ma már nem elegendő szaktudással rendelkeznie egy pedagógusnak. A diákok viselkedésének kezeléséhez a bátorító nevelés módszereinek és a szeretet kifejezés formáinak áttekintésével kívánok segítséget nyújtani a pedagógusoknak. Szakdolgozatomat megalapozó kutatásomat hatévfolyamos gimnáziumi osztályokban végeztem Hajdú-Bihar megyében. A kamaszkorra jellemző szeretet kifejezés formáit vizsgáltam a tanár-diák kapcsolatban, a metaforaelemzés, az interjú, a kérdőív és a megfigyelés módszereivel. A módszerek sokszínűségét, valamint a nézőpontok sokrétűségét a téma komplexitása megkövetelte. A vizsgálatok alapján levonható legfontosabb tanulságok legjelentősebb részei, hogy a szeretet egyértelműen azonosítható eleme a tanár-diák kapcsolatnak, és jelentőségét az általunk megkérdezettek létfontosságúnak minősítik. Emellett vizsgálati eredményeink és a legtöbb kérdéskör alapján megállapítható az is, hogy a vizsgálatunkban résztvevő pedagógusok között a reáltantárgyakat tanító pedagógusok, különösen a matematika tanárok zárkózottabbak a humán szakos pedagógusoknál a diákok szeretet kifejezésében. Továbbá a mintában szereplő, különböző életkori csoportokhoz tartozó diákok közül a felsőbb évesekről is elmondható, hogy zárkózottabbá válnak, ahogy idősödnek. Várkonyi Hildebrand állítását igazolja ezzel kutatásunk, aki szerint a kisebb gyerekek több szeretetet igényelnek. S végül beigazolódni látszik Gary Chapman kijelentése is a vizsgált személyek körében, miszerint a szeretet érintésekkel való kifejezése és az erre irányuló igény a gyermekben lassan eltűnik. A diákok válaszaiból leszűrhető, hogy a szeretet érintésekben való kifejezése eltűnik, de a szeretet más formáinak, az órai figyelmet és együttműködést elősegítő hatásai megmaradnak.