Elméleti háttér: A kiégés szindróma a prolongált kimerítő helyzetekre adott maladaptív viselkedések következménye, melynek során a személy kifárad, kimerül. Az extrém mértékű kifáradás következménye az érzelemszabályozási nehézség, kognitív készségek csökkenése és a mentális távolságtartás. Célok: Megvizsgálni, hogy kiégés szindróma jelensége milyen kapcsolatban van az (1) észlelt stressz mértékével, a (2) munkakör-átalakítást szolgáló viselkedések mértékével és a (3) munkahelyi elköteleződés mértékével a multinacionális vállalatok alkalmazottainak körében. Eszközök: A kiégés szindróma mérésére a Burnout Assessment Tool-t, az észlelt stressz mérésére a Perceived Stress Scale-4-t, a munkakör-átalakítás mérésére a Job Crafting Questionnaire és a Job Crafting Scale bizonyos tételeit, valamint a munkahelyi elköteleződés mérésére az Utrecht Work Engagement Scale-3-t használtam. Eredmények: Az eredményeket csak a vizsgálatban résztvevő multinacionális vállalatok alkalmazottjaira lehet értelmezni. A kiégés szindróma mértéke szignifikáns, pozitív irányú, közepesen erős együtt járást mutat az észlelt stressz mértékével (r = 0,439, p = 0,002). A kiégés szindróma mértéke és a munkakör-átalakítást célzó viselkedések mértéke között nem mutatkozik szignifikáns kapcsolat. A kiégés szindróma mértéke szignifikáns, negatív irányú, közepesen erős együtt járást mutat a munkahelyi elköteleződés mértékével (r = -0,540 p = 0,000). Konklúzió: A kiégés szindróma mértékének növekedése az észlelt stressz mértékének növekedésével jár együtt. A kiégés szindróma mértékének növekedése a munkahelyi elköteleződés mértékének csökkenésével jár együtt.