Minőség, hatékonyság, eredményesség. Közgazdasági fogalmak, amikre minden szervezet nagy hangsúlyt fektet és fogalmak, amelyek szorosan összefüggnek. Dolgozatom célja volt, hogy az előbb felsorolt fogalmakat az egészségügy vonatkozásában jellemezzük, illetve egy konkrét példán keresztül vizsgáljuk a munkavégzés hatékonyságára irányuló mérést. Mérésem a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék munkavégzésének hatékonyságának bemutatására és értékelésére terjedt ki. Az egészségügyi munka hatékonyságának értékeléséhez betegelégedettségi és dolgozói felmérést készítettünk a Tanszék Intézetvezető Főnővérével. A méréshez kérdőívet állítottunk elő, a válaszadást teljes anonimitás mellett biztosítottuk. Az általam olvasott szakirodalom és a vizsgált kérdőíves kutatások bebizonyították a magyar egészségügyi helyzet közigazgatásban betöltött szerepét a minőség, hatékonyság és eredményesség tükrében. Választ kaptam a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Belgyógyászati Intézet, Reumatológia Tanszékén végzett munkavégzés hatékonyságáról, az eredményes működésről a betegek és a dolgozók szemszögéből. A betegek nagyobb százalékban elégedettséget tapasztaltak az ellátás, tájékoztatás, kórházi körülmények, érzett és kapott állapot valamint a higiénia területén is. Kisebb elégedetlenség mutatkozott a várakozási körülmények és a várakozásra fordított idő felmérése kapcsán. Az orvosok munkája kiváló eredményeket hozott. A mérések azt igazolják, hogy mind az orvosok mind a nővérek és szakápolók kiváló munkát végeznek, több mint 90% - ék volt elégedett a munkájukkal. A munkatársi elégedettség felmérése változóbb eredményeket mutatott. Kisebb közösségekben a munkatársak között jó a kapcsolat, képesek csapatban dolgozni. Sokan elmennének más munkahelyekre (50%) a kevés jövedelem miatt. Több munkatárs, mintegy 20% magasabb képzettséggel rendelkezik, mint amilyen munkakörben dolgozik. A szervezet működéséről megoszlanak a vélemények: van, aki jónak ítéli meg, van, aki úgy gondolja, hogy vannak működési zavarok, de ennek ellenére mégis úgy vélik többen, hogy megfelelő a szervezettség. A betegekre, oktatásra és kutatásra szánt időről a megkérdezettek nagyobb százaléka mondta, hogy az adott területeken nem megfelelően szervezett. A dolgozók kevés előmeneteli lehetőséget látnak. A társadalmi és a szakmai elismeréssel sincsenek teljes mértékben megelégedve. Az eredményeket a Tanszék Intézetvezető Főnővérével összegeztük, az alkalmazási területekre javaslatokat próbáltunk tenni bízva abban, hogy kutatásom eredményeivel hozzásegítettem a Debreceni Klinikát ahhoz, hogy az eredmények tükrében még jobb minőségben, még hatékonyabban és eredményesebben szolgálja azt a célt, ami a betegek egészségi állapotában bekövetkező változást eredményezi.