Háttér: A krónikus májbetegségben szenvedő betegekben az immun reguláció különböző zavarai figyelhetőek meg. Ezek fokozott bakteriális transzlokációhoz, a bakteriális fertőzésekkel (BF) szembeni fokozott esendőséghez, valamint autoimmun folyamatok kialakulásához vezethetnek. Mindezek gyorsítják a betegség progresszióját, specifikus komplikációk kialakulását és a halálozás növekedését eredményezhetik. Ezeknek a folyamatoknak az időben történő felismeréséhez, illetve előrejelzéséhez, olyan diagnosztikus és prognoszikus eszközökre – biomarkerekre – van szükség, melyek hozzájárulnak a betegség által elénk állított diagnosztikus és terápiás problémák megoldásához. Módszerek: Kutatásunk során immuno-esszék segítségével, 3 betegcsoportban, 3 molekula szérum koncentrációját határoztuk meg: feritin – 244 cirrózisos járóbeteg; sTREM-1 – 269 cirrózisos beteg (172 ambuláns, 97 akutan dekompenzált (AD) beteg – 56 BF-sel); anti-GP2 autoantitest – 65 PSC-s beteg, valamint kontrollok. Követéses vizsgálatok során meghatároztuk a markerek diagnosztikus, valamint rövid és hosszútávú előrejelző értékét a BF, valamint a különböző kedvezőtlen kimenetelek tekintetében. Eredmények: Multivariáns modelljeinkben: (1) 2 éves követés alatt az alacsonyabb (<40 μg/L) ferritinkoncentrációt, a dekompenzált klinikai stádium kialakulását előrejelző független kockázati tényezőnek találtuk korábban kompenzált cirrózisban szenvedő betegeknél (sHR: 3,762; p=0,002); (2) míg a dekompenzált cirrózisos járóbetegek BF-einek kialakulása (sHR: 2,335, p=0,013) és a teljes populáció mortalitása (HR: 2,143; p=0,013) a magasabb (>310 μg/L) keringő ferritinszinttel mutatott összefüggést; (3) a magas sTREM-1 szint (>660 pg/mL) a 90 napos halálozás független előrejelzőjének bizonyult BF-ben szenvedő AD-s betegekben (HR: 2,941; p=0,048). A sTREM-1 hatékonysága az AD-s betegek BF-ének azonosításában (AUROC: 0,804; p<0,0001) hasonló volt a CRP-éhez. E két molekula, és az aszcitesz jelenlétének kombinációja egy összetett pontszámmá, szignifikánsan növelte diszkriminatív képességüket (AUROC: 0,878, p<0,0001). (4) Az anti-GP2 IgA jelenléte a Mayo kockázati pontszámra való korrigálás után is, a 10 éves követés során, a PSC-s betegek rövidebb transzplantáció- mentes túlélésének független predikciós tényezője maradt (HR: 4,69; p=0,043). Következtetés: Mind három vizsgált marker értékes információt szolgáltat a májbetegség állapotáról/lefolyásáról, mely segítheti a döntéshozatalt a mindennapi klinikai munkában, illetve hozzájárul a háttérben húzódó patológiai mechanizmusok megértéséhez.

Background: Various disorders of immune regulation are observed in patients with chronic liver diseases. These can lead to increased bacterial translocation, susceptibility to bacterial infections (BI), and development of autoimmune processes. These changes can accelerate disease progression, lead to specific complications, and increased mortality. In order to recognize and predict these events in time, such diagnostic and prognostic tools - biomarkers - are needed that can help us overcoming the diagnostic and therapeutic problems set by the diseases. Methods: In our study, serum concentrations of 3 molecules were determined by immunoassays in 3 patient groups: ferritin – 244 outpatients with cirrhosis; sTREM-1 – 269 cirrhotic patients (172 outpatients, 97 acutely decompensated (AD) patients – 56 with BI); anti-GP2 autoantibody – 65 patients with PSC and controls. In follow-up studies, we determined the diagnostic as well as short- and long-term prognostic values of these markers for BI and various adverse outcomes. Results: In our multivariate models: (1) lower (<40 μg/L) ferritin concentration was found to be an independent risk factor of decompensated clinical stage development in patients with previously compensated cirrhosis (sHR: 3.762, p=0.002); (2) while higher (>310 μg/L) circulating ferritin levels were associated with the development of BIs in decompensated cirrhotic outpatients (sHR: 2.335, p=0.013) and mortality in the entire population (HR: 2.143, p=0.013) within a 2-year follow-up period; (3) high sTREM-1 levels (>660 pg/mL) proved to be an independent predictor of 90-day mortality in AD patients with BI [HR: 2.941, p=0.048]. The efficacy of sTREM-1 in identifying BI in AD patients (AUROC: 0.804, p<0.0001) was similar to CRP. The combination of these two molecules and the presence of ascites into a composite score significantly increased their discriminative power (AUROC: 0.878, p<0.0001). (4) The presence of anti-GP2 IgA was an independent predictor of shorter transplant-free survival in patients with PSC even after correction for Mayo risk score at 10-year follow-up (HR: 4.69, p=0.043). Conclusion: All three markers examined here provide valuable information about the state/course of liver disease, which can help decision-making in everyday clinical work and contribute to the understanding of the underlying pathological mechanisms.