A felnőtt élet nagy része munkával telik, jó esetben az embernek örömet okoz a munkája, ha szereti a munkáját, szereti azt, amit csinál, Csíkszentmihályi által azonosított flow élményt is képes átélni munkája során, vagyis amikor teljesen belefeledkezik a tevékenységbe. A másik véglet, amikor stresszt jelent számára a munkavégzés és gátolja a teljesítményét. A stressz minden foglalkozásban jelen van, de nem mindegy, hogy az egyén emberekkel vagy tárgyakkal dolgozik, hiszen az egyén közérzete kihat a környezetére is. A humán szférában dolgozók esetében még inkább elvárás lenne, a megfelelő munkahelyi légkör, a munka iránti elköteleződés, az egyén örömmel végezze a munkáját és a kiégés messze elkerülje, hiszen emberekkel dolgozik. A humán szféra egyik kulcsszereplője a pedagógus, aki a jövő nemzedékét neveli, tanítja. Ezért különösen fontos, hogy ő hogyan érzi magát a munkahelyén. A pedagógus csak akkor képes megfelelő mentálhigiénés támasza lenni a diáknak, ha ő is megfelelő testi és lelki egészséggel rendelkezik. Kutatásom során arra voltam kíváncsi, hogy a pedagógusok, hogyan ítélik meg az iskolai klímát, amiben dolgoznak, jellemző-e munkájukra a hivatástudat, elköteleződés, bevonódás, vagy épp a kiégés mutatkozik rajtuk és van-e összefüggés ezen tényezők között.