A dolgozat célja a hazai családtámogatási rendszer 2010 és 2018 közötti vizsgálata, mely során azokat a családokat védő, segítő támogatásokat vettem górcső alá, melyek célja a családok egységének megőrzése, illetve a gyermeknevelés költségeinek csökkentése, s a felelős gyermekvállalás ösztönzése. Vagyis a vizsgálódás homlokteréből kikerülnek a kifejezetten gyermekvédelmi célú, a szülői gondoskodás komoly defektusai esetén alkalmazandó állami eszközök. A téma feltárását két hipotézisből kiindulva kezdtem meg. Egyik feltevésem az volt, hogy 2010-et követően a gyermekvállalást ösztönző pénzbeli (akár direkt, akár indirekt) támogatások köre és mértéke növekedett hazánkban. A másik, hogy az alanyi jogon vagy szociális rászorultság által indokoltan járó családtámogatási eszközöket érdemes elkülöníteni a többi családtámogatási eszköztől, mivel az alanyi jogon, illetve szociális rászorultság alapján járó juttatások növekedési üteme mérsékeltebbnek tűnik a többihez képest. A dolgozatban előbbi feltevések helyességét, vagy hibás voltát vizsgáltam. Megválaszolásra váró kérdés volt, hogy a családtámogatási rendszer 2010-et követő átalakítása hatott-e, s ha igen, hogyan a gyermekvállalási kedvre hazánkban? Látható-e változás a termékenységi arányszámban, illetve a születések számában 2010 után? A munka során összehasonlító, történeti módszereket használtam, valamint a megfigyelés, az indukció, a dedukció, illetve az analízis és a szintézis eszközeivel éltem.