Az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelve alapján, 1997-ben Európát további biogeográfiai régiók hozzáadásával egészítették ki (Arktikus, Pannon, Sztyepppei, Fekete-tengeri, Anatóliai). Hazánk egész területe – a környező Pannonicum-jellegű tájakkal együtt – önálló biogeográfiai régióvá vált. Az ott élő fajok 2003-ban kerültek fel a „Közösségi jelentőségű élőhelytípusok és fajok” listája -ra (Élőhely Irányelv I., ill. II-IV. Függelék). A Pannon Régió területének mintegy 80-85 %-át Magyarország fedi le, ezért a biogeográfiai régió jellemző közösségi jelentőségű élőhelytípusainak és fajainak megőrzése Magyarország felelőssége. (I5 VARGA, 2006.) Az „Élőhely védelmi Irányelv” az említett élőhelytípusokra (I. Függelék) és fajokra (II. Függelék) különleges természetmegőrzési területek, illetve az ilyen területekből álló hálózat (NATURA 2000) létesítését teszi kötelezővé. A Kárpát-medence, ezen belül Magyarország területe a közép-európai lomberdő-övezet és a kontinentális erdőssztyepp zóna határán fekszik, jelentős szubmediterrán és – a nyugati határszélen – atlanti hatásokkal. Medence-jellegéből következik, hogy különösen sebezhető a globális változások hatásaival szemben. A Kárpát-medence nemcsak az egyik legfajgazdagabb, hanem a biodiverzitás megőrzése szempontjából is nagy fontosságú területe Európának. Különféle vegetációs területeinek mozaikossága a múltbeli kedvezőtlen körülmények (jégkorszakok) között is nagyszámú flóra- és faunaelemnek biztosította a túlélés lehetőségét. A molylepkék között is szép számmal akadnak olyan fajok, amelyek a jégkorszakok alatti kedvezőtlen viszonyokat túlélték a menedékterületeken, és Európán belül jelenleg csak a Kárpát-medencében élnek. Ezen fajok megőrzése – gyorsan változó világunkban – a jelenkor és az utókor számára egyaránt nagy kihívás és felelősség. A Pannon régió gyepterületei a 150 évvel ezelőttinek a kétharmadára zsugorodtak össze. Ennek oka a gyepek degradációja, a hagyományos paraszti gazdálkodással kezelt területek parlagon maradása, valamint az élőhelykezelés elmaradása. Mindez indokolja, hogy égetően szükséges e gyepek jelenlegi állapotának konzerválása, és egy alap fajlista felállítása, amely a későbbiek folyamán irányadó lehet a kedvező, avagy kedvezőtlen folyamatok modellezéséhez. Elsősorban a – növény- és állatfajokban gazdag – Pannon szárazgyepek molylepkéinek, közülük is a Tortricoidea és a Pyraloidea családsorozat fajainak kutatását végeztem saját, illetve irodalmi adatok alapján. Vizsgálatom célja az volt, hogy választ keressek a következő kérdésekre: • A fellelhető fajok reprezentálják-e a gyepekre jellemző fajösszetételt? • Kimutathatók-e a globális felmelegedés hatásai a vizsgált molycsaládokra? • Az irodalmi adatok alapján milyen tendencia mutatható ki a fajkészlet változásaiban? • A vértes-hegységi Gánt-Gránás illetve a zempléni-hegységi Rostalló környéki Pannon gyepek Tortricoidea és a Pyraloidea családsorozat fajainak összehasonlítása alapján milyen különbségek vannak? • A rendelkezésre álló adatok alapján megkíséreltem a Tortricoidea és a Pyraloidea családsorozat fajainak a Kárpát-medencére alkalmazható állatföldrajzi beosztását elkészíteni. Ez az ún. állatföldrajzi gyűjtőkategória a faunatípus, amelyet az 1. számú táblázat tartalmaz. A természetvédelmi hatóság – a nemzetközi gyakorlattal összhangban – elsősorban a látványos lepkefajok védelmével foglalkozik. Az eddigi fajvédelmi programok, kutatási tervek nagylepke fajokról szólnak. Annak ellenére van ez így, hogy Magyarországon 1150 nagylepke faj és 2200 molylepke faj él, tehát a molylepkék fajszáma közel kétszerese a nagylepkékének. A Pyraloidea és a Tortricoidea családsorozatok vizsgálatán keresztül jó képet kaphatunk a gyepek és az azokat körülvevő biotópok állapotáról. E két taxon fajai viszonylag jól ismertek. A nagy fajszámok alapján a kiválasztott területek jól és reálisan összehasonlíthatók. A Pannon régió területének mintegy 80-85 %-át Magyarország fedi le, ezért a biogeográfiai régió jellemző, közösségi jelentőségű élőhelytípusainak és fajainak megőrzése Magyarország felelőssége. A Kárpát-medence az egyik legfajgazdagabb, nagy fontosságú területe Európának. A vegetációs területeinek mozaikossága nagyszámú flóra- és faunaelemnek biztosította a túlélés lehetőségét. A molylepkék között is szép számmal akadnak olyan fajok, amelyek a jégkorszakok alatti kedvezőtlen viszonyokat a menedékterületeken túlélték, és Európán belül jelenleg csak a Kárpát-medencében élnek. Ezen fajok megőrzése – gyorsan változó világunkban – a jelenkor és az utókor számára egyaránt nagy kihívás és felelősség. A természetvédelem céljának kell lennie mind a (lepke)populációk, mind azok élő- és tenyészőhelyének a védelme. Az egyes, specializált molylepkefajok élőhelyükhöz való kötődése egyben meghatározza elterjedésüket is. A szaggatott vagy felszabdalt élőhelyeken tenyésző fajok génáramlása megszűnhet, sőt egyes fajok fennmaradása e kapcsolat létén múlik! Akár a villányi tűzmolyról (Harpadispar diffusalis), akár a magyar karcsúmolyról (Euzopherodes charlottae) van szó, mind azt jelzi, hogy sok problémát kell megoldani, közöttük a védeni kívánt faj vagy fajok életciklusának, tápnövényének kutatását is. Ezek mind elengedhetetlenül szükségesek a fajok védelmének szempontjából. Az elvégzett, eredményes faunisztikai kutatások után fajmegőrzési programot is indíthatunk veszélyeztetett molylepkepopulációk megmentésére. A lepkék – mint fitofágok és pollinátorok – fontos szerepet töltenek be a táplálkozási láncokban. Funkcionális jelentőségükön kívül egyes fajok esztétikai és természetvédelmi értékük miatt is jelentősek. A helyi klimatikus változások és a vegetáció változásai erősen hatnak rájuk, és az ökológiai környezet tényezőin keresztül módosítják a lepkék populációdinamikáját. A fénycsapdázás révén – illetve azt egyéb kimutatási lehetőségekkel kombinálva – jól kutatható az éjjeli aktivitású molylepkék populációdinamikája. Változásaik tér-idő léptékű dinamikája, valamint a rendelkezésre álló adatok alapján összehasonlíthatók a lepke-együttesek szezondinamikai és szerkezeti jellemzői. Ezek alapján vizsgálataim jó viszonyítási alapot nyújthatnak a jövőbeni változások nyomon követéséhez. Az állatfajok – közöttük a molylepkék – élő- és tenyészőhelye gyorsabban változik, mint ahogyan azok az élőhely változásához alkalmazkodni tudnának, ezért elsőrendű fontosságú feladatunk az élőhely-, illetve a fajvédelem lenne. Ez a feladat azonban csak úgy végezhető el, ha ismerjük a vizsgálni kívánt állatcsoport elterjedését, életmódját, ökológiai igényeit és a fajokat veszélyeztető tényezőket. Ezért a kutatás ideje alatt elsőrendű feladatomnak tartottam e négy kritérium szem előtt tartását.