Preoperatív képalkotó vizsgálatok prediktív értéke a korai stádiumú endometrium carcinoma műtét előtti kivizsgálásában
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Bevezetés: Az endometrium carcinoma hazánk egyik leggyakoribb nőgyógyászati daganatos megbetegedése, s bár szimptómái alapján többségében korai stádiumban diagnosztizálható, a műtétes terv felállításának elengedhetetlen feltétele a preoperatív vizsgálatok megléte, mely alapján a műtéti radikalitás optimalizálható. Célkitűzés: Kutatásunk során arra a kérdésre kerestük a választ, vajon a preoperatív vizsgálatok prediktív értéke függ-e attól, milyen intézményi szinten végezték el azokat, különbséget téve városi kórház, megyei kórház, valamint tercier onkológiai központ között. Betegek és módszerek: 2019. július 1. és 2023. március 1. közötti időszakban, 224 betegesetében történt műtétes beavatkozás korai stádiumú (FIGO 2009 IA, IB, II st.) endometrium carcinoma miatt a Debreceni Egyetem KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. Értékeltük a preoperatív mellkas és hasi CT, kismedencei MR, illetve szövettani eredményeket, az alcsoportokat többváltozós statisztikai modellekkel hasonlítottuk össze SPSS v.23segítségével. Eredmények: Az intézményeket prioritási szint szerint összehasonítva, a preoperatív vizsgálatok prediktív értéke magasabb volt az onkológiai központ esetében (Chi-négyzet teszt p=0,039). A városi kórházakban végzett preoperatív vizsgálatok esetében az upstaging előfordulása statisztikailag tendenciaszintű (p= 0,056), és a radiológiaistádiumot tekintve tendenciaszintű fordított korreláció volt megfigyelhető a betegség stádiuma és a radiológus kolléga szakmai tapasztalata között (p=0,07). Binomiális logisztikusregresszió és modellillesztés segítségével, összehasonlítva a preoperatív diagnózist a végleges szövettannal, szignifikáns különbség (p=0,013) adódott az onkológiai központban végzettvizsgálatok esetében az összes többi vizsgálattal szemben. Preoperatív endometrium intraepitheliális neoplásiával vagy atípusos komplex hyperplasiával diagnosztizált betegek esetében 73%-ban (14/19) korai stádiumú endometrium carcinoma diagnózisát adta a végleges szövettan, melyből minden esetben (14/14) a primer diagnózist adó szövettan városi kórházban készült. Következtetés: A preoperatív képalkotás és a szövettani eredmény kulcsfontosságú az endometrium carcinoma kezelési tervének felállításában, de nagyban függ attól, hogy milyen prioritású intézményben készültek a vizsgálatok. Az esetek számának növekedésével a radiológus szaktudása fejleszthető, a megengedhető hibahatár csökkenthető, azonban e feltételek jobban biztosítottak egy onkológiai központban.