utatásomban két kérdésre kerestem a választ: 1) az autizmus megjelenése, jelenléte hogyan hat a szülők szülői szerepeivel kapcsolatos jelentéstulajdonítására a családi kapcsolatrendszer kontextusában? 2) diagnózis megkapásának narratívájában milyen egyéni és családi szinten értelmezhető motívumok jelennek meg a családi kapcsolatrendszer kontextusában? Az adatgyűjtés során 7 interjút vettem autizmussal élő gyermeket nevelő párokkal, majd ezeket elemeztem kódolással, ill. különböző fajtájú jelentési egységek együttes előfordulási mintázatainak feltárásával. Eredmények: A szülők történetként (nem eseményként) beszélik el az autizmus belépést családjuk életébe. A diagnózis körüli feszültség és a követő időszak egyszerre hozza el a szülői narratíva és a családstruktúra változása a szülők adaptív vagy a helyzet konzerválódását eredményező megküzdését eredményezi. Megjelenik az anya/feleség izolációja és az alrendszerek határainak rigiditása, ami a férj/apa kizáródásával és az anya és a gyermek közötti alrendszerhatárok egybeolvadásával jár együtt. A külső határok átjárhatóbbak lesznek: míg a férj az anyagi biztonságot igyekszik megteremteni, felesége, leginkább anyaszerepében különféle intézményekhez, szakemberekhez fordul segítségért. Különlétükben az feltöltődést esélyét nyújtó, önmagukért végzett cselekvés azonban alig jelenik meg: mindenki külön küzd az adott célért. Javaslatok: fontos a megfelelő egészségpszichológiai tevékenység, amely egyrészt a szupportív légkörben történő korrekt informálást jelenti, másrészt szupportív konzultációt, amely a konstruktív jelentésadást célozhatja meg. Hasznos lehet, ha mindez családi ülések formájában történik.