A talaj az egyik legnagyobb CO2-kibocsátó a Földön, ebből kifolyólag is rendkívül hasznos lenne ennek a folyamatnak a globális szintű mérése. A talaj CO2-kibocsátásával kapcsolatban, ami a talaj termékenységének mutatószáma, még sok kérdés merül fel, ezáltal próbáltam olyanokra keresni a választ, amelyek a jövő emberét segíthetik. Méréseimet a MATE Karcagi Kutatóintézet liziméter állomásán végeztem 2018 és 2021 között, ahol a liziméter egység mintegy tenyészedényként szolgált a méréseimhez, így kontrolált körülmények között tudtam a méréseket kivitelezni. A méréseket SMT 100 talajnedvességmérővel és Testo 535 gázanalizátorral végeztem el, amellyel a CO2-koncentráció mértékét mértem. Ezekkel a műszerekkel reális adatok nyerhetőek a talajnedvességről, talajhőmérsékletről, illetve a CO2-kibocsátás intenzitásáról egyaránt. Az általam elvégzett CO2-mérések lehatárolásához a Karcagi Kutatóintézet munkatársai által kifejlesztett fémkeretet és egy rá illeszkedő műanyag edényt használtam (szettet), melynek ismert a felszíne és a térfogata. 3 éven keresztül hetente végeztem méréseket, valamint 2021-ben 24 órás méréssorozatot is csináltam. A felszínhőmérséklet és 10 cm-es talajhőmérséklet adatokat a Karcagi Meteorológiai Állomás szolgáltatta. A környezeti jellemzők és a talaj CO2-koncentrációja közötti összefüggés vizsgálatokhoz regresszióanalízist végeztem. A CO2-emissziónak az egyik legnagyobb befolyásoló tényezője a hőmérséklet. Mind a napi, mind az éves dinamikában megfigyelhető, hogy amikor melegszik az idő, nő a talajból kiáramló CO2 mennyisége. A talajnedveséggel gyengébb kapcsolatot sikerült kimutatnom, melynek egyik fő oka hogy a téli hideg napokon nagy nedvességnél gyenge a CO2-emisszó, mivel a föld fagyott. A talajjellemzők CO2-emisszióban betöltött szerepének pontosítása érdekében kifejlesztettem egy úgynevezett talajfaktort. 37 A 24 órás mérés megmutatta, hogy a nappali és az éjszakai gázemisszió aránya 2/3 és 1/3. Megfigyelhető volt, hogy a legnagyobb mennyiségű CO2 a nap legmelegebb óráiban termelődött, a délutáni órák adják az egész napos mennyiség 40%-át. Ezt felhasználva becsültem meg az éves kibocsátott CO2 mennyiséget, mely az elmúlt évekre~4,8-4,85 tha-1év-1 volt. 2019-ben a téli félévben a feleakkora volt a CO2-emisszió, mint a nyári félévben, míg 2020-ban 4-szer nagyobb volt a CO2-kibocsátás a nyári félévben a télihez képest. Voltak még féléves adataim 2018 második félévéről és 2021 első félévéről, melyek szintén azt igazolják, hogy a második félévben valamelyest nagyobb mértékű a CO2-emisszió intenzitása. Méréseimmel igazoltam, hogy a környezeti feltételek nagyban befolyásolják a talajok CO2-kibocsátását, bár a hosszú idősoros (többéves) adatokkal gyengébb összefüggés tárható fel, mint rövid időszak alatti gyakori mérésekkel. Az éves CO2-fluxus becslésével adatokat szolgáltattam a csupasz talajfelszínről (mikrobiológiai aktivitásból eredő) a légkörbe kerülő gázemisszióról.