Fogyasztóvédelem a pénzügyi szektorban, különös tekintettel a fogyasztók igényérvényesítési lehetőségeire

Abstract

A fogyasztóvédelem célja a „gyengébb fél” védelme a gazdaságilag hatalmi pozícióban lévő szereplőkkel szemben. Kialakulásához nagy részben a gyors technikai és tudományos fejlődés következtében megjelenő tömegtermelés vezetett. Az ipari forradalmak hatására azonban a termelés növekedésének folyományaként a fogyasztók igényeit a tömegtermelésez igazították, így a két fél közötti egyensúlyi helyzet megbomlott, a fogyasztók kiszolgáltatott helyzete állandósult. A tömegtermelés egyrészről a szerződési feltételek standardizálásához, másrészről pedig ezzel ellentétesen műszakilag és jogilag rendkívül bonyolult, nagy szakértelmet igénylő egyedi szerződésekhez vezetett, félretéve ezáltal a szerződési jog diszpozitív normáit és elmosva a szerződéstipizálás határait . A standardizált szerződések veszélye éppen abban rejlik, hogy a gazdaságilag gyengébb, jogilag tájékozatlan, egymástól elszigetelt fogyasztók helyzetének kihasználásához vezethet. Mivel a standardizált szerződések megkötése során a gyengébb szerződéses partner szerződési szabadsága kizárólag arra koncentrálódik, hogy köt-e vagy sem a „diktált feltételek” mellett szerződést, a szabványszerződések alkalmazása még inkább megkönnyíti a gazdasági túlerővel, piaci fölénnyel bíró fél visszaélésének lehetőségét. Maguk a szabványszerződések is növelik a másik fél hátrányos helyzetét azzal, hogy megszövegezőik anyagi jogi és eljárásjogi előnyöket kötnek ki saját maguk javára.