A kamrai szívizomsejtek több K+ áramáról is ismert, hogy Ca2+ függő. Arról azonban kevés információval rendelkezünk, hogy a hagyományos feszültség-clamp technika segítségével kimutatott Ca2+ függés megjelenik-e az egyes áramok akciós potenciál (AP) alatti profiljában. Másrészt az sem ismert pontosan, hogy a fiziológiás körülmények között jelen levő normál Ca2+ homeosztázis milyen mértékben befolyásolja ezeket az áramokat. Munkánk során célul tűztük ki, hogy meghatározzuk az L-típusú Ca2+ áram (ICa,L), továbbá a három fő K+ áram, a késői egyenirányító K+ áram gyors (IKr), és lassú (IKs) komponense, valamint a befelé egyenirányító K+ áram (IK1), áramprofiljait az ún. akciós potenciál feszültség-clamp technikával. Az IKr, IKs és IK1 áramok profiljait rendre 1 µM E-4031, 500 nM HMR-1556, illetve 50 µM BaCl2 segítségével határoztuk meg. Az így kapott áramprofilokat összehasonlítottuk normál Ca2+ homeosztázis mellett, illetve az ICa,L 1 µM nisoldipinnel történő gátlása közben. Modellként kutya kamrai szívizomsejteket használtunk, mert ezek elektrofiziológiai sajátságaikat tekintve hasonlóak a humán kamrai szívizomsejtekhez. A K+ áramok közül kísérletes elrendezésünkben csak az IKs bizonyult Ca2+ érzékenynek. Az IKs legnagyobb áramsűrűsége mintegy 1,5-szer, plató közepén mért áramsűrűsége mintegy 2,5-szer, míg az általa szállított töltés mennyisége majdnem 2-szer akkora volt, továbbá az áram mintegy 17 ms-mal korábban érte el a legnagyobb áramsűrűségét normál Ca2+ homeosztázis mellett, mint az ICa,L gátlása során. Szignifikáns korrelációt figyeltünk meg az ICa,L és IKr plató közepén mért áramsűrűségei, illetve az áramok által szállított töltés között. A K+ áramok egyes paraméterei között nem találtunk korrelációt. Eredményeink alapján az ICa,L által szállított Ca2+ ionok szerepet játszanak az IKs fiziológiás körülmények közötti szabályozásában, míg az IKr és IK1 esetében nincs jelentős hatásuk. Kísérleteink rámutatnak, hogy az ionáramok vizsgálatát célszerű fiziológiás körülmények között is elvégezni, mert az áramok működését jelentősen befolyásolja az intracelluláris Ca2+ koncentráció, és a felhasznált feszültségprotokoll.