Szakdolgozatomban a német romantika esztétikáját vizsgálom, különösen a hieroglifa és a szaiszi Ízisz fátyol mint metaforák előfordulása alapján, melyek rámutatnak a kor nehézségére, az én és természet dualitásának feloldására tett kísérletekre. Kiindulási pontomként azonban egy 20. századi prózai írást, Hugo von Hofmannsthal 1902-ben írott Chandos levelét választottam, melynek problémafelvetései kellően reprezentálják azon kérdéseket, melyek a romantikus gondolkodókat is foglalkoztatták: az egész és a percipiálható fenomének mint részek kapcsolatrendszere és az én szerepe, helyzete ebben a bonyolult viszonyrendszerben. Szakdolgozatomban ezeket a témákat dolgoztam fel Novalis, A. W. Schlegel, Friedrich Schlegel, Nietzsche, Schiller és Hölderlin írásain keresztül.