Myeloma multiplexben (MM) a csontvelő monoklonális plazmasejtjeiben előforduló citogenetikai eltérések nemcsak a betegség patogenezise szempontjából fontos markerek, de meghatározzák a betegek rizikó csoportokba való besorolását és a terápia megválasztását is. Kromoszóma aberrációk metafázisú citogenetikai vizsgálattal az esetek csak kb. 40%-ában mutathatók ki, a myeloma sejtek alacsony in vitro proliferációs aktivitása miatt. Az interfázisú sejteken végzett fluorescens in situ hibridizáció (FISH) vizsgálat nem igényel osztódó sejteket, így alkalmas a kóros plazmasejtek genetikai eltéréseinek kimutatására. A módszer szenzitivitása tovább növelhető, ha a vizsgálatot szeparálással dúsított plazmasejteken végezzük. Jelenleg a laboratóriumokban a szeparálás Na-heparinnal antikoagulált vizsgálati mintából történik. Irodalmi adatok alapján felmerül, hogy a szeparálás nagyobb hatékonyságú lehet, ha antikoagulánsként K3-etilén-diamin-tetraecetsav (K3-EDTA) alkalmazunk. Vizsgálataim során párhuzamosan végeztem mágnesgyöngyös szeparálást heparinnal és K3-EDTA-val alvadásgátolt csontvelő mintákból (n=8), ezt követően a dúsítás sikerességét áramási citometriai módszerrel ellenőriztem. Az eredmények azt mutatták, hogy szeparálás előtt az EDTA-val alvadásgátolt csontvelői mintában áramlási citometriai analízissel magasabb volt a plazmasejt arány. A dúsítást követően a CD138+ szeparált plazmasejtek száma magasabbnak adódott a Na-heparinnal alvadásgátolt csontvelői minták esetén. A kisszámú minta vizsgálata miatt a két csoport közötti különbségek nem voltak szignifikánsak. Az alkalmazott antikoagulánsok plazmasejt szeparálásra gyakorolt hatása közötti különbség igazolására a vizsgált minták számának növelését tervezzük. A későbbiek során, amennyiben sikerül igazolnunk az antikoagulánsoknak a szeparálás hatékonyságára gyakorolt hatását, az fokozhatja a rutin genetikai diagnosztikai vizsgálatok sikerességét.