Napjaink egyik legnagyobb ökológiai problémáját a globális felmelegedés jelenti, mivel hatására a klimatikus viszonyok szélsőséges irányba tolódnak el, aminek eredményeképpen villámáradások, vagy aszályos időszakok alakulhatnak ki. A kiszáradó kisvízfolyások globális aránya igen nagy, ami a klímaváltozás miatt folyamatosan nő. A makroszkopikus vízi gerinctelenek fontos szerepet töltenek be a vízi közösségek dinamikájában. A víztereket érintő környezeti hatásokra gyorsan reagálnak, ezért az egyik leggyakrabban használt indikátorközösség. A makroszkopikus vízi gerinctelen mintavételeket síkvidéki területen végeztük, ahol közel egy éven keresztül, két havonta mennyiségi mintavétel történt több kiszáradó kisvízfolyáson. A mintavételeket az előírásoknak megfelelő standard, 1 mm lyukátmérőjű nyeles mintavevő hálóval, úgynevezett „sepregető, döfködő” módszerrel végeztük. A vízfolyások mintavételi helyei a kiszáradási periódusok időintervallumai alapján állandó, egyszer-, kétszer-, illetve háromszor kiszáradó kategóriákba oszthatóak. A közösségekben bekövetkező változásokat diverzitási és abundancia alapú metrikákkal vizsgáltuk. Eredményeink alapján elmondható, hogy az állandó és a kiszáradó vizek kategóriáinak makroszkopikus gerinctelen közössége eltér egymástól, és ezek a különbségek megmutatkoznak a diverzitási metrikákban is. A kiszáradás befolyásolta a diverzitási értékek tartományait, illetve az állandóktól a legnagyobb eltérést a leghosszabb kiszáradási kategória mutatta.