Hazánkban és az Európai Unió más országaiban egyre többet foglalkoznak a lemorzsolódás problémájával. Magyarországon is elfogadták azt az Európai uniós stratégiát miszerint az oktatásból kiesők arányát 10% alá fogja csökkenteni. 2010-től 2015-ig az figyelhető meg, hogy nem csökkent volna, de növekedett is az iskolából lemorzsolódók aránya 10,8%-ról 11,6%-ra. A helyzetet, pedig tovább árnyalja, hogy egyes régiókban ez az arány eléri akár a 14 vagy 17%-ot is. (KSH 2015) Az arány növekedése kérdésessé teszi az oktatási rendszer sikerességét. 2011-ben a tankötelezettséget lecsökkentették 18 éves korról 16 éves korra, ami már önmagában hordozza azt a kockázatot, hogy az adott diák a tankötelezettség lejárta után minden megkötés nélkül ott hagyhatja az iskolát és nem fog középszintű végzettséget szerezni. A magyar középszintű oktatás expanziójában a hozzáférést nézve már az általános iskola végén eldőlhet ki szerez a későbbiekben érettségit és továbbá felső fokú végezettséget, attól függően, hogy melyik iskolába sikerül bekerülni, mivel a megnövekedett tanulók létszáma miatt a jobb eredményekkel rendelkezők kiszorítják a kevésbé eredményes diákokat az ikolapadból, akik sok esetben motiválatlanok, az iskolai követelményekhez nem megfelelő szocioökonómiai családi háttérrel rendelkeznek. (Fehérvári-Tomas 2015) Tény, hogy a szelekció magasabbra került, azonban ténylegesen csupán a legalacsonyabb szintű képzések váltak mindenki számára nyitottá. A bekerülési esélyek növelése koránt sem garantálja a képzés elvégzését. Emiatt vált indokolttá az iskolából munkába való átmenet vizsgálata. (Fehérvári 2015.) Hipotézisem megvizsgálásához és kérdésem megválaszolására másodelemzést fogok végezni. A másodelemzésem alapja a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszéken 2016-ban készült kutatás, mely a lemorzsolódó fiatalok családi hátterére világított rá, továbbá a tanulók iskolához való viszonyát is vizsgálta. A félig strukturált interjúk rávilágítottak a leszakadó, vagy veszélyeztetett tanulók mindennapjaira. A megkérdezettek 15-19 év közötti fiatalok voltak, 36 olyan fiatallal készült interjú, akik már lemorzsolódtak, vagy a lemorzsolódás küszöbén állnak. A megkérdezett diákok a tanulást kényszernek, szükséges rossznak élik meg, továbbá haszontalan elfoglaltságnak találják, ezért nem is fordítanak rá időt. Kétharmaduk nem is ebbe az iskolába szeretett volna jönni, vagy nem utólag visszagondolva nem ezt a szakmát választaná. A kutatásban részt vett tanulók zömmel egykeresős családból érkeztek, így a fiatalok önálló pénzszerzésre kényszerülnek. A jövőjüket illetően elmondható, hogy a hiányzó, minták, eszközök és támogatás nélkül ugyan azt a családot és szakmaképet vázolják fel, amiben jelenleg is élnek. (Csoba 2016)
A szakdolgozatom három fejezetből áll. Az elsőben a lemorzsolódás elméleti hátterét fogom bemutatni, a másodikban ismertetem a hazai és nemzetközi tendenciákat és végül a harmadik fejezetben elemezni fogom a korábban bemutatott kutatást.