A tanúkihallgatás olyan önálló nyomozási cselekmény, amely során a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) által meghatározott alakiságok és garanciák mellett, szankcionált igazmondási kötelezettség terhével a kihallgatott tanúvallomást tesz. A tanú nincs könnyű helyzetben a büntetőeljárás során, hiszen közreműködési kötelezettsége alól csak kivételesen vonhatja ki magát. Nem teheti meg, hogy az idézésre nem jelenik meg, és a büntetőeljárás során többször is kihallgathatják. Ezért fontos, hogy a tanú törvényben biztosított jogai, és az eljárási garanciák érvényesüljenek. Dolgozatomban a tanúval, a tanú jogaival és kötelezettségeivel, legnagyobb terjedelemben a tanúkihallgatással és végül a tanúvallomás befolyásolásával foglalkozom. A tanúkihallgatáson belül megvizsgálom a tanúkihallgatás fogalmát, a tanúkihallgatás lépéseit, a tanúkihallgatás során alkalmazható taktikai szabályokat, a tanú ismételt kihallgatását. Azért foglalkoztat ez a téma, mert sokkal kevesebb tudással rendelkezünk róla, és rendelkeznek talán azok is róla, akik végzik, mint kellene. A laikus talán nem is gondolja, hogy a tanúkihallgatással mennyire össze kellene, hogy függjön a szakszerűség is. Az sem kizárt, hogy nem is csak a laikus, de az sem tud erről, akinek ezt a szakszerűséget képviselnie kéne. Dolgozatomban próbálom felvázolni, hogy milyen is lehetne egy mind a kihallgatott mind a kihallgató szempontjából megfelelő eljárás.