A dolgozatom a diplomáciai képviselőket és a konzuli tisztviselőket megillető diplomáciai immunitást vizsgálja. A dolgozat célja, hogy bemutassam a diplomáciai immunitás fejlődését, a kiváltságok és mentességek körét. Analizálom a diplomáciai mentesség igazolásához szükséges okmányokat, illetve, hogy az érintettek által végzett tevékenység megköveteli-e az immunitás biztosítását. A kiváltságok és mentességek körét polgári jogi és büntető jogi szempontból egyaránt szemügyre veszem. Kutatásom hipotézise, hogy a jövőben is indokolt a diplomáciai immunitás biztosítása, az informatika és a technológia fejlődése indokolttá teszi a kérdést szabályzó egyezmények módosítását, hogy a módosítások nem eredményezhetik a már létező mentességek és kiváltságok sérelmét. A téma feldolgozását a szakirodalom, a bírói joggyakorlat, az írott és az elektronikus sajtó kutatásával végeztem. Teleologikus értelmezés útján szemléltettem a szabályozás és a gyakorlat eltéréseit, külföldi és magyar esetpéldák segítségével reprezentáltam a vizsgált személyi kört érintő konfliktusokat, befolyásolási törekvéseket. Dolgozatom rámutatott, hogy a szeparatizmus, a nacionalizmus, az idegengyűlölet és a vallási fanatizmus, a terrorista szervezetek aktivitása és az egyes államok befolyásolási törekvései során alkalmazott titkosszolgálati módszerek és provokációk, veszélyeztetik a diplomáciai képviselők és konzuli tisztviselők sérthetetlenségét, ami nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Kutatásom során arra a következtetésre jutottam, hogy mind az immunitás terjedelmét vitatók, mind pedig az azt csupán elégségesnek tartók köre egyet ért abban, hogy a kérdést szabályzó egyezmények módosítása időszerű. Egyértelműen érzékelhetők a szabályozás és a gyakorlat ellentmondásai, a szabályozás módosítása még sem indukálhatja a fennálló mentességek és kiváltságok sérelmét.