A magyar racka juh Magyarország történelmében meghatározó és egyeduralkodó juh fajta volt mindaddig amíg a merinó juhot be nem hozták az ország területére. Nagyobb léptekben a XVIII. század második felében kezdődött el külföldi fajták behozatala hazánkba. Az első hazai merinó behozatal az 1760-as években történt. Ezek az új fajták kiszorították a rackát és ennek hatására napjainkra sajnos az őshonos racka állományunk létszáma erősen megfogyatkozott. A juhok hármas hasznosításán túl van még egy terület, ahol a racka különösen megállja a helyét. Amire gondolok az a táj és természetvédelem. A Hortobágy őshonos örökös rackáját meg kell őriznünk az útókor részére hiszen e térség arculatához tartozik. A környezeti hatások figyelembevételével mindig is lesz olyan legeltetésre hasznosított földterület, ahova egy juhnyáj nélkülözhetetlenül fontos. Ugyanakkor illik megemlítenem, hogy a racka gyapjú népművészeti termékek, különböző díszes pásztorviseletek készítéséhez kiválóan megfelel. A múltban és jelenben egyaránt megtalálhatóak ezek a termékek. Ezért érdemes foglalkozni ezzel az őshonos fajtával, hogy ezt a genetikai értéket tovább adjuk a jövő nemzedékek számára. Dolgozatom célja az volt minél hatékonyabban tudjuk felnevelni a született bárányokat egy adott gazdaságban. Ezáltal megfigyeltem a magyar racka juh bárányainak a vitalitását és egy juhokra módosított Apgar pontozási rendszer alapján pontoztam őket.