Vizsgáltuk egy kelet-magyarországi régió 210 ezer lakosát ellátó stroke osztály jellegzetességeit. Elemeztük a stroke néhány rizikófaktorának szerepét az akut szakban tapasztalható halálozásra. 1994-ben létrehoztuk a Debreceni Stroke Adatbázist mely 2000 végéig tartalmazza az osztályra felvett akut agyi vérkeringési zavarban szenvedő több mint 3500 beteg adatát. A kórházba nem kerülő akut cerebrovascularis betegek számáról nincs pontos információnk, de becslésünk alapján Debrecenben a halállal végző stroke esetek legalább 75%-a kórházba kerül, és a hospitalizált betegek mintegy 60%-át neurológiai, 40%-át belgyógyászati osztályokon kezelik. A kórházban kezelt cerebrovascularis betegek fiatalabbak, mint a nyugat-európai átlag. A férfiak a nőknél jelentősen fiatalabbak, és ez a korkülönbség még kifejezettebb a halállal végződő esetekben. A diagnosztikus módszerek közül a CT, mint alapvető módszer aránya megfelelő, és a vizsgálat 6 éve során jelentősen nőtt, jelenleg megfelel az európai elvárásoknak. Kis mértékben csökkent, de még mindig magasabb az állományvérzések aránya, mint a nyugat-európai országokban. A stroke halálozás az osztályon a vizsgált időszakban statisztikailag jelentős mértékben nem változott. Az Ungváron végzett populáció alapú vizsgálat nem támasztotta alá a WHO által a régióról közölt kiugróan magas stroke mortalitási adatokat. Az eredmények alapján látható, hogy pusztán a kórházban kezelt esetek elemzése nem ad megbízható adatot egy régió stroke halálozásáról. Ungváron az akut stroke betegek harmada nem kerül kórházba, ezek a betegek közel 10 évvel idősebbek a kórházba kerülőknél, és mind rövid- mind hosszabb távon súlyosabb náluk a stroke kimenetele. A marosvásárhelyi, ungvári és debreceni adatok részletes elemzése még nem zárult le. A vizsgálat jellegénél fogva csak a kórházban kezelt városlakók adatainak elemzésére volt mód. A három városban eltérő a diagnosztikus módszerek alkalmazási aránya, és jelentősen különbözik a stroke kimenetele is. Ennek hátterében feltehetően elsősorban nem a stroke területenkénti különbözősége áll, hanem az eltérő kórházba utalási szokások. Erre utal az a tény, hogy a 3 központban jelentősen különbözött a betegek életkora és az állományvérzésnek tartott esetek aránya. További elemzést igényel annak összehasonlítása, hogy a három centrumban különbözik-e a stroke kezdeti súlyossága, valamint hogy lehet-e szerepe a rizikófaktorok különbözőségének és az eltérő kezelési módszereknek is a stroke kimenetelében tapasztalt különbségekben.