Háttér: Kutatásunk a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kenézy Gyula Campus - Traumatológia és Kézsebészeti Osztály adatait foglalja össze. A kutatás célja megvizsgálni hogyan alakult a felkarcsont sebészi nyak törés operatív kezelése a COVID alatt a felnőtt populációban. Kormány által előírt rendelet kimondta, hogy ezen időszakban csak a komplikáltabb felkarcsont sebészi nyak töréseket kezeljék operatívan. Igaz -e az, hogy a COVID -os időszak alatt kevesebb felkarcsont sebészi nyak törést operáltak? Mely műtéti típusok jártak kevesebb, illetve több szövődményrátával? A műtét utáni funkcionális státusz tekintetében mely operatív kezelési forma a választandó? Statisztikai módszerekkel vizsgáltuk az operatív töréskezelés eredményeit, a fentebb említett traumatológia centrumban a 2021-es év során összegyűlt beteganyagból. Anyagok és módszerek: A vizsgált beteganyagon rendkívül sok szempontot vettünk figyelembe (műtéti forma, idő, oldaliság, COVID státusz, Neer- klasszifikáció stb.). Az adatok műtéti jegyzőkönyvekből, zárójelentésekből, röntgen és CT- felvételekből és páciensekkel történő személyes konzultációkból származnak. A páciensek funkcionális státuszának megítéléséhez a vállfunkciót objektíven becslő Oxford Shoulder Score 12 pontból álló kérdőívét használtuk. A különböző műtétes kezelési csoportoknál elért funkcionális eredményeket, szövődményeket táblázatos és diagramos formában foglaltuk össze, értékeltük és ennek megfelelően ajánlásokat tettünk. Eredmények: A 13,2% operatív eset is igazolja azt, hogy a műtétet igénylő sérülteket többségében megoperálták a vizsgált traumatológiai centrumban. A szövődményeket a különböző műtéti típusoknál vizsgáltuk, és legjobb eredmények a velőűrszegezéssel és a szögstabil lemezeléssel voltak.