A szakdolgozatom elkészítése során igyekeztem átfogó képet kapni Jász-Nagykun-Szolnok megye talajtani viszonyairól. Ennek során a szakirodalmi közleményekben foglalt, illetve egyes térinformatikai adatbázisok által tartalmazott információkat (genetikai talajtípus, talajképző kőzet, fizikai talajféleség, kémhatásviszonyok, vízgazdálkodási tulajdonságok, termőhelyi értékszám) használtam fel. A dolgozatom második részében a Karcagi kistérség öt településének határában lévő mezőgazdasági területek talajadottságainak, illetve a szántóföldi művelésre való alkalmasságának vázlatos elemzését végeztem el irodalmi forrásokra támaszkodva. Választ kerestem arra, hogy a kistérség szántóként hasznosított területéből a talajtani adottságok alapján milyen nagyságú területek kivonására lehet számítani. Igyekeztem meghatározni azoknak a talajoknak a körét, amelyekből nagy valószínűséggel kikerülnek a szántó művelésből kivonandó területek. Megállapítottam, hogy a megye talajainak jelentős hányada összességében a szántóföldi hasznosítás szempontjából kedvező adottságokkal rendelkezik, bár a talajhibától ténylegesen mentes területek kiterjedése relatíve kicsi. A legfontosabb terméskorlátozó tényező a nagyobb agyagtartalom és az optimálistól rosszabb vízbefogadó, illetve vízáteresztő képesség, a szikesség, a homokterületeken pedig az alacsony kolloid tartalom. A Karcagi kistérségben több mint 15 ezer hektár szántó művelésből való kivonása lehet indokolt, amelyek elsősorban a réti szolonyec, sztyeppesedő réti szolonyec, illetve a belvizek által rendszeresen veszélyeztetett réti talajok közül kerülhetnek ki.