A nukleozidanalóg gyógyszerek egyre nagyobb teret hódítanak a gyógyászatban, mert számuk folyamatosan növekszik a közforgalomban. Gyakran használatosak antivirális és tumorellenes terápiában, de még felfedezetlen indikációjuk is lehetséges. Módosítható a nukleozidok szénhidrát egysége és a heterociklusos bázis is, így sokrétű palettáját ismerjük már napjainkban az analógoknak. A morfolinó nukleozidok, amelyekben egy morfolingyűrű helyettesíti a természetes pentofuranóz egységet, egy fontos csoportját alkotják a nukleozidanalóg vegyületeknek. A diplomamunkám során célul tűztük ki új, morfolintartalmú biciklusos nukleozid számazékok előállítási lehetőségeinek tanulmányozását nukleozid-dialdehidből reduktív aminociklizációs reakciókkal. A kiindulási 5’-O-tritil-uridin-dialdehid előállítása után a feladatom volt n-aminoalkohol és n-aminotiol reagensekkel (L(+)-treo-1-(p-nitro-fenil)-2-amino-1,3-propándiol, D(-)-treo-1-(p-nitro-fenil)-2-amino-1,3-propándiol, (S)-3-aminopropán-1,2-diol, (R)-3-aminopropán-1,2-diol, 2-aminopropán-1,3-diol, ciszteamin-hidroklorid) reduktív aminálási reakciók végrehajtása, és a keletkezett termékek szerkezetének meghatározása. Az új morfolinó származékok előállítását végrehajtottuk a klasszikus gyűrűzárási reakcióval és egy one-pot szintézissel is reduktív aminálási körülmények között. Az egyfazék reakciót a DE Gyógyszerészi Kémia Tanszék PhD hallgatója fejlesztette a védőcsoport nélküli származékok előállítására. Minden általam használt n-aminoalkohollal való reakció során a nyíltláncú forma képződött főtermékként, amiket sikeresen karakterizálni is tudtunk. A monociklusok képződése magyarázható azzal, hogy a hidroxilcsoport nukleofilitása nem elegendő ahhoz, hogy az oxazolidin gyűrű stabilan kialakuljon, helyette az imin intermedier kétszeres redukciójával (iminium kettőskötés telítése és a hemiaminál hidroxilcsoport redukciója) a nyíltláncú termék képződik. Diplomamunka kutatásom során n-aminotiol reagensként a ciszteamin- hidrokloriddal való reakciók során képződött egyedül olyan biciklusos termék, amit sikerült izolálni és karakterizálni is. Ennek oka, hogy a láncvégi, nagy nuklofilitású tiolcsoport nukleofil szubsztitúciós reakcióban a hemiaminál rész hidroxilcsoportját kicseréli egy stabil tiazolidin gyűrű képződése mellett, így az iminiumrész redukciója után a biciklusos terméket kapjuk meg. A ciszteaminos vizsgálatok során az aminfelesleg és a nagy redukálószer-felesleg a biciklusos termék képződésének kedvezett. Az aminfelesleg mennyiségétől függetlenül erősebb sav alkalmazásával és kevesebb reakcióidő alatt eltolódótt a termékarány a nyílt láncú formák képződésének irányába. Dopamin-hidrokloriddal végzett reakcióban csak a nyíltláncú származék képződött, amit sikeresen izoláltunk és karakterizáltunk. Ebben az esetben a hidroxilcsoport kis nukleofilitásán túl sztérikusan sem kedvezményezett a biciklusok képződése.