BEVEZETÉS: A psoriasis egy nem fertőző, szisztémás, krónikus, immun-mediált, gyulladásos betegség, melynek jelenleg leghatékonyabb terápiája a biológiai terápiás kezelés. A biológiai terápiás szerek ellen termelődő antitestek azonban bizonyítottan csökkentik a terápia hatékonyságát. CÉLKITŰZÉS: Célunk volt megállapítani, hogyha egy biológiai terápiában részesülő psoriasisos betegpopulációban gyógyszer-ellenes antitest (ADA) szintmérést végzünk, akkor ezt a mérést a terápia kezdetétől számítva, milyen időpontban érdemes végeznünk, ahhoz, hogy az egyes gyógyszerek esetében prediktálni tudjuk a gyógyszeren maradást, illetve leesést. MÓDSZER: 85 beteg szérum mintáját vizsgáltuk meg anti-adalimumab, anti-infliximab és anti-etanercept antitestek kimutatása céljából. Megvizsgáltuk és összehasonlítottuk ugyanezen betegek klinikai státuszát a PASI és DLQI értékek alapján a mintavétel idején, majd az azt követő első, második és harmadik évben, továbbá, rögzítettük a gyógyszeres terápián maradás tényét és az arról való leesés okát. Az eredmények szignifikáns voltát statisztikai elemzések segítségével állapítottuk meg. EREDMÉNYEK: Az ADA+ személyek több, mint 30x nagyobb eséllyel hagyták abba a terápiát, mint a negatív értékkel rendelkező betegek. Azok a páciensek, akik a mintavétel idejében pozitív ADA eredményt mutattak, magasabb PASI és DLQI eredményekkel rendelkeztek, mint az antitest negatív csoport tagjai. Ez a különbség megfigyelhető volt a mintavételt követő első és második évben is, valamint a PASI esetén 3. évben is. Míg kialakuló antitest legtöbb esetben az adalimumab terápiában részesülő betegeknél volt megfigyelhető, addig gyógyszerváltás leggyakrabban az etanercept esetében következett be. ÖSSZEFOGLALÁS: Tanulmányunk, a szakirodalomban talált eredményekkel összhangban megerősítette, hogy a gyógyszer ellenes antitestek jelenléte fontos oki tényezőként szerepelhet a terápia elhagyásában. Azt mondhatjuk, hogy mindenképpen hasznos lehet az antitest szintek meghatározása biológiai terápiában részesülő betegek körében a terápiától számított első év végén valamint másfél év múlva is, hiszen az ADA+ betegek körében átlagosan 2 év körül történik hatásvesztés.