A XXI. században az ingatlanjog, az örökségvédelem és a fenntartható fejlődés metszéspontjában egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a világörökségi helyszínek. A globalizálódó világban, ahol az urbanizáció, a tömegturizmus, a klímaváltozás, az ingatlanfejlesztések és a gyorsan változó gazdasági érdekek növekvő nyomást gyakorolnak a világörökségi helyszínekre, különösen fontos, hogy védelmük megfelelő jogi keretek között történjen. Az UNESCO 1972-ben, Párizsban elfogadott Világörökségi Egyezménye – teljes nevén „Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről” („Convention Concerning the Protection of the World Cultural and Natural Heritage”) – egy nemzetközi jogi alapdokumentum, amely megfogalmazza a kulturális és a természeti világörökség védelmének nemzetközi kereteit; és kötelezi a részes államokat, hogy nemzeti jogrendszerükben is érvényre juttassák a saját területükön található világörökségi helyszínek védelmének és megőrzésének követelményeit. Az Egyezmény azzal a céllal jött létre, hogy jogi, adminisztratív és pénzügyi keretet biztosítson a világ egyetemes értékeinek védelmére. Az Egyezményt Magyarország 1985-ben ratifikálta, azóta pedig számos hazai helyszín – köztük Hollókő, Tokaj-Hegyaljai borvidék, Pannonhalma – került fel az UNESCO világörökségi listájára. Napjainkban a téma aktualitását növeli, hogy az UNESCO jelentései szerint a világörökségi helyszínek több mint harmada veszélyeztetett vagy veszélyeztetetté válhat 2050- re az éghajlatváltozás, a háborús konfliktusok, valamint az ellenőrizetlen urbanizáció és turizmus miatt. A világörökségi helyszínek védelme Magyarországon is egyre jelentősebb kérdés, mivel ezeken a területeken élők, tulajdonosok, önkormányzatok, beruházók és civil szervezetek gyakran egymással ellentétes érdekeket képviselnek, amely társadalmi ellenálláshoz, jogvitákhoz vagy akár a világörökségi cím elvesztéséhez is vezethet. Kutatómunkám célja, hogy feltárja a magyar világörökségi helyszínek sajátos ingatlanjogi viszonyait, a joggyakorlatban jelentkező kihívásokat, azon konfliktuspontokat, amelyek a világörökségi helyszínek védelme és a modern gazdasági érdekek (például az ingatlanfejlesztés, a túlturizmus, a gentrifikáció) ütközése során keletkeznek. A kutatás során elemzésre kerülnek a nemzetközi és hazai jogforrások, esettanulmányokon keresztül mutatom be a joggyakorlat problémáit és lehetséges megoldásait nemzetközi kitekintéssel. Tanulmányomban egy átfogó, a világörökségi helyszínek ingatlanjogi helyzetének a XXI. század társadalmi, gazdasági, környezeti kihívásaival való harmonizálására fektettem a hangsúlyt, az alábbi főbb kérdésekre keresve a választ:

1. Milyen nemzeti és nemzetközi jogi szabályozások vonatkoznak a világörökségi helyszínek ingatlanjaira?
2. Milyen jogviták merülnek fel a tulajdonosok, a hatóságok és a fejlesztők között; és milyen jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre?
3. Hogyan érvényesíthető a világörökségi értékek megőrzésének közérdeke úgy, hogy az ne sértse a tulajdonosi jogokat?
4. Milyen hatást gyakorol a világörökségi státusz az ingatlanpiacra és az ingatlanfejlesztésekre?