Az intenzív brojler-előállítás napjaink egyik legfontosabb fehérjeforrását jelenti világszerte. Az iparszerű termelés jelentős környezeti kockázatokat okoz a nagy mennyiségű szerves trágya révén, amelynek tárolása a meglevő termelő telepeken állategészségügyi okokból, míg szántóföldeken a birtokszerkezetből és földhasználatból származó korlátok miatt kismértékben lehetséges. A talajok szerves anyag tartalma ugyanakkor utánpótlás hiányában folyamatosan csökken. A probléma megoldására a keletkező óriási szerves trágya mennyiségek miatt szintén iparszerű technológiák jöhetnek szóba. Vizsgálataim célja ezeknek az iparszerű technológiáknak olyan környezettechnológiai paraméterezése, ahol a környezeti terhelés minimalizálása mellett a tápanyag-gazdálkodás céljai maradéktalanul megvalósíthatóak. Két vizsgálati célt és ehhez szükséges kísérleti beállítást értékeltem az egyik legígéretesebb anyagában történő újrahasznosítás szempontjából, azaz a komposztálás területén. A japán félintenzív Hosoya technológia műszaki paramétereit értékeltem nyílt permanens aerob és zárt részben oxigénhiányos körülmények között. A vizsgálat célja, hogy az üzemeltetési környezetben esetenként előforduló az optimálistól eltérő, olykor káros környezeti feltételek mennyire befolyásolják a különböző céltermékek előállíthatóságát.