Gd3+- és Mn2+-komplexek mint MRI kontrasztanyagok: merevvázú aminopolikarboxilát ligandumok előállítása és koordinációs kémiai jellemzése

Abstract

A Mágneses Rezonanciás Képalkotás (MRI) során alkalmazott kontrasztanyagokkal kapcsolatban az utóbbi években számos probléma felmerült, ami fellendítette az eddigieknél biztonságosabb kontrasztanyag jelöltek előállítását és jellemzését célzó kutatásokat. Ezen az útvonalon az egyik lehetőség a Gd3+-ion szervezetközeli paramágneses fémionra (Mn2+) történő cseréje, ezért vizsgáltuk a Mn(cisz-CDTA)- és a Mn(transz-4HETCDTA)-komplexek fiziko-kémiai tulajdonságait. Másik lehetőség olyan ligandumok tervezése és előállítása, amelyek Gd3+-komplexei kiemelkedő inertséggel rendelkeznek. Ebből a célból két nyíltláncú (PhDTPA és CHXDTA) és négy makrociklusos (PC2A1PAsym, a PC2A1PAasym, a PC1A2PAsym és a PC1A2PAasym) ligandum koordinációs kémiáját is tanulmányoztuk. In recent years many problems have been described concerning contrast agents (CAs) used in Magnetic Resonance Imaging (MRI), which have spurred new research aiming to design and characterize safer CA candidates. One solution can be to use an essential paramagnetic metal ion (Mn2+) instead of the toxic Gd3+ thus the pshisico-chemical properties of the Mn(cis-CDTA) and Mn(trans-4HETCDTA) complexes were investigated. Another possible route to develop safer contrast agents is to design and prepare ligands forming Gd3+ complexes with exceptionally high kinetic inertness. For this purpose the coordination chemistry of two open-chain (PhDTPA and CHXDTPA) and four macrocyclic (PC2A1PAsym, PC2A1PAasym, PC1A2PAsym and PC1A2PAasym) ligands were also studied.