Kémiai Tudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Természettudományi Kar
Kémiai Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Fábián István)
Természettudományi és Informatikai Doktori Tanács
D59
Doktori programok:
- Reakciókinetika és katalízis
(programvezető: Dr. Joó Ferenc) - Koordinációs és analitikai kémia
(programvezető: Dr. Fábián István) - Makromolekuláris és felületi kémia
(programvezető: Dr. Kéki Sándor) - Szénhidrátok és heterociklusok kémiája és kémiai biológiája
(programvezető: Dr. Somsák László)
Böngészés
legfrissebb feltöltések
- TételSzabadon hozzáférhetőKirális izokromán és akridán származékok előállítása és sztereokémiai vizsgálataA doktori munkám során optikailag aktív 1,3-diszubsztituált izokromán származékokat és kondenzált O,N-heterociklusokat állítottunk elő gyűrűzárási reakciókkal és az idegsejtvédő, gyulladáscsökkentő és acetilkolin-észteráz gátló hatásukat és kiroptikai sajátságaikat vizsgáltuk.
- TételSzabadon hozzáférhetőFémkomplexek mint potenciális diagnosztikai készítmények: előállítás és kémiai jellemzésA dolgozat két alapvetően különböző ligandum-típus fémkomplexeinek kémiájával foglalkozik, amelyek az orvosi diagnosztikában és/vagy a terápiában hasznosulhatnak. A szerves ligandumcsalád, a makrociklusos O-piklén származékait főként a paramágneses Mn(II)-ion kelátorának szánjuk potenciális MRI-kontrasztanyagok fejlesztése céljával. A szervetlen ligandumok, a polioxopalladátok (POP) a 13 elemcsoport fémionjaival (Ga(III), In(III), Tl(III)) és a Bi(III)-mal képeznek nagy stabilitású makromolekuláris komplexeket, így ezen elemek radioizotópjainak a hordozói lehetnek, miközben tumor- ill. vírus-ellenes hatást is mutatnak. Az eltérő célok ellenére a komplexekkel szemben az elvárások igencsak hasonlóak, a nagy stabilitás, ill. nagy inertség egyaránt alapvető elvárás. Munkánk során előállítottunk hét új szerves makrociklusos ligandumot. A protonálódási állandókat, a komplexeik stabilitási állandóit, bomlásuk kinetikai paramétereit, relaxivitásukat és az azt befolyásoló tényezőket, szerkezetüket részletesen leírtuk. Standard preparatív technikákat, HPLC elválasztási módszereket, pH-potenciometriát, UV-Vis spektrofotometriát, 1Hrelaxometriát alkalmaztunk. Ezen túl, öt M(III)-POP nanoköbös, három nanocsillag és két dimer nanoköbös szerkezetű anyag oldatbeli stabilitását és szerkezetét 1H-, 13C-, 31P-, 71Ga-, 115In-, 205Tl és 209Bi-NMR mérésekkel, esetenként tömegspektroszkópiával vizsgáltuk.
- TételSzabadon hozzáférhetőIntelligens MRI kontrasztanyagok: szintézis és kémiai jellemzésAz egyik leggyakrabban alkalmazott képalkotó technika a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI). Vizsgáltuk kalcium-szenzor komplexek modellvegyületeinek számító makrociklusos ligandumok (DO3A EAMA és DO3A-PAMA) termodinamikai, kinetikai és relaxációs tulajdonságait, különös tekintettel azok Gd3+-ionnal alkotott komplexeire. Különböző oldalláncok alkalmazásával olyan PC2A-származék ligandumokat állítottunk elő, amelyek Mn2+ komplexe érzékenységet mutathat a pH értékének változására (pH = 7,4 +/- 0,6). Előállítottunk olyan PC2A-származék ligandumot (PC2A-DPA), amely Mn2+ komplexe segítségével képesek lehetünk követni a Zn2+-ion koncentráció fluktuációját.
- TételSzabadon hozzáférhetőSzintetikus polimer alapú aerogélek hidratációja és felhasználása gyógyszerhordozókéntAz aerogélek a világ legkisebb sűrűségű (0,01-0,20 g/cm3) szilárd anyagai, rendkívül nagy fajlagos felülettel (200-1000 m2/g) és nyitott pórusos szerkezettel rendelkeznek. Rendkívül kicsi hővezetési tényező (0,05–0,10 W/mK) jellemzi az aerogéleket, ezért napjaink talán egyik legígéretesebb hőszigetelő anyagcsaládja. Az aerogélek különleges fizikai és kémiai tulajdon-ságokkal rendelkeznek a szilárd anyagok között, amelynek köszönhetően számos kutatási területen vizsgálják ezeket. Nagy kihívást jelentő felhasználási területeken (űrkutatás, orvosbiológia alkalmazások, építőipar) is potenciálisan előnyösek lehetnek. Kutatómunkám során a célunk az volt, hogy az aerogélek egy bizonyos típusát, poliamid és poliimid szintetikus polimer alapú aerogéleket állítsunk elő és jellemezzünk olyan összetett fizikai-kémiai módszerek segítségével, amelyek eredményeinek felhasználásával megadhatjuk ezen aerogélek hidratációs mechanizmusát. Amikor az aerogéleket nedves vagy vizes közegben történő felhasználásra tervezik pl. orvosbiológiai vagy mérnöki alkalmazásokhoz, alapvető fontosságú, hogy megértsük az aerogélváz hidratációjának mechanizmusát és az aerogél szerkezetének ebből adódó módosulását. Az aerogélek nagy fajlagos felületüknek köszönhetően kiváló hatóanyag-hordozók, ezért impregnáltuk az aerogéleket kettő hatóanyaggal, majd különböző kioldóközegekben vizsgáltuk a hatóanyag-leadásukat. Célunk, hogy az aerogélek hidratációjának figyelembevételével és kioldódás görbék elemzésével megállapítsuk a hatóanyag kioldódási mechanizmusát.
- TételSzabadon hozzáférhetőPozitronbomló fémizotópokkal történő jelzések reakciókörülményeinek optimalizálása és folyadékkromatográfiás követéseA pozitronemissziós tomográfia (PET) egy funkcionális non-invazív orvosdiagnosztikai eljárás, melynek segítségével meghatározható a szervezetbe juttatott radioaktív pozitronbomló izotópok bomlásának pontos helye. A radiofémionok közül kedvező tulajdonságaival kiemelkedik a ciklotronnal is előállítható [44Sc]Sc3+ (t1/2=3,97 óra), [68Ga]Ga3+ (t1/2=67,71 perc) és [52Mn]Mn2+ (t1/2=5,59 nap). Felhasználásukat nehezítik az előállítás során mellékreakciókban keletkező radioknuklidok, illetve a külső forrásból származó szennyező fémionok. Ezért jelen értekezés egyik célkitűzéseként a radioaktív- és a nem radioaktív fémszennyezők kvalitatív- és kvantitatív meghatározására szolgáló módszerek kidolgozását választottuk. A radiofémekkel végzett jelzések követésére általában olyan folyadékkromatográfiás módszereket alkalmaznak, melyek a kelátorral konjugált biomolekula retencióját használják ki a szabad fémionoktól való elválasztásra. Azonban a többnyire fordított fázisú oszlopokat alkalmazó módszerek nem megfelelőek a szabad kelátorok jelzésének követésére, vagyis fémionok és fémkomplexek elválasztására, mivel a legtöbb kelátor és a képződő komplexek polárosak, így nincs visszatartásuk az apoláros kolonnán. Ezért munkám másik célja olyan új folyadékkromatográfiás módszerek kifejlesztése volt, melyek lehetővé teszik szabad- és biomolekulához konjugált kelátorok pozitronbomló fémizotópokkal történő jelzésének követését.