This study explores the association between special educational needs (SEN) and the level, mode, and intensity of parental involvement in Hungarian schools. Anchored in the principles of child-centered education and inclusive collaboration, the research investigates whether families of SEN students engage differently compared to their non-SEN counterparts, particularly when additional socio-economic disadvantages are present. A literature review revealed limited comparative analysis between SEN and non-SEN groups, prompting a focus on existing studies that examine parent-school relationships, primarily from the adult perspective. The empirical component utilizes a secondary analysis of the National Assessment of Basic Competences (NABC) database, drawing on longitudinal student-level data from the 2015 (Grade 6), 2017 (Grade 8), and 2019 (Grade 10) cohorts. A refined dataset tracks students on an uninterrupted educational path, allowing analysis of parental involvement indicators derived from five items in the background questionnaire. Findings suggest that while parental involvement generally declines over time, the decline is steeper among students with multiple disadvantages than those with SEN alone. Support with homework stands out as the most sustained form of involvement, although it remains limited for families with lower educational capital. Contrary to assumptions, SEN students receive substantial parental attention through secondary school, highlighting the potential for constructive alliances between teachers and families. However, PTA meeting attendance is markedly lower among parents of disadvantaged learners. The data also emphasize that students classified as both SEN and socioeconomically disadvantaged (LOW SES) exhibit the highest dropout risk, stressing the need for targeted interventions.

Tanulmányunk a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek és a szülők magyarországi iskolákban való részvételének szintje, módja és intenzitása közötti összefüggéseket vizsgálja. A gyermekközpontú oktatás és az inkluzív együttműködés elveire épülő kutatás azt vizsgálja, hogy a SNI gyermekek családjai eltérő módon vesznek-e részt az iskolai életben, mint a nem SNI gyermekek családjai, különösen akkor, ha további társadalmi-gazdasági hátrányok is fennállnak. A szakirodalom áttekintése alapján megállapítható, hogy az SNI és a nem SNI csoportok közötti összehasonlító elemzések száma korlátozott, ezért a kutatás elsősorban a szülők és az iskola közötti kapcsolatokat vizsgáló, elsősorban felnőttek szemszögéből készült tanulmányokra összpontosít. Az empirikus rész az Országos kompeteniciamérés (OKM) adatbázis másodlagos elemzését használja, a 2015-ös (6. osztály), 2017-es (8. osztály) és 2019-es (10. osztály) kohorszokból származó longitudinális tanulói szintű adatokra támaszkodva. Az összekapcsolt adatbázisban nyomonkövethető a töretlen tanulási úttal rendelkező diákok  tanulmányi pályája, lehetővé téve a háttérkérdőív öt eleméből származó szülői részvétel mutatóinak idősoros elemzését. Az eredmények arra utalnak, hogy míg a szülői részvétel általában csökken az idő múlásával, a csökkenés a többszörösen hátrányos helyzetű diákok körében meredekebb, mint a kizárólag SNI diákok körében. A házi feladatokban való segítségnyújtás tűnik a leginkább tartós részvételi formának, bár az alacsonyabb oktatási tőkével rendelkező családok esetében továbbra is korlátozott. A feltételezésekkel ellentétben a SNI diákok jelentős szülői figyelmet kapnak a középiskolában, ami rámutat a tanárok és a családok közötti konstruktív együttműködés lehetőségére. A szülői értekezleteken való részvétel azonban jelentősen alacsonyabb a hátrányos helyzetű tanulók Az adatok azt is hangsúlyozzák, hogy az SNI és a hátrányos helyzetű diákok mutatják a legmagasabb lemorzsolódási kockázatot, ami célzott beavatkozások szükségességét hangsúlyozza.