A dolgozat témája a kapcsolati tőke átörökítése. Arra keresem a választ, hogy - hasonlóan a kulturális és gazdasági tőkéhez – a kapcsolati tőke is újratermeli-e önmagát generációról generációra. Aki alacsonyabb társadalmi pozícióból kezdi életét, vajon a gazdasági és kulturális tőkén kívül a kapcsolati tőkéhez is nehezebben fog hozzáférni? Erre a kérdésre az oktatási rendszeren belül kialakított kapcsolathálózat vizsgálatával kerestem a választ, összehasonlítva a munkás és nem-munkás származású diákok csoportját. Csak a már kiforrott osztályközösségbe járó középiskolai diákok kapcsolati hálóját vizsgáltam, mert ezek a kapcsolatok már kihatással vannak, mintegy alapját képezik a későbbi kapcsolati tőkének. Az összehasonlításhoz szükség volt a munkás-származás definiálására, amit a dolgozatom céljának és az eddigi munkás-definíciók figyelembevételével alkottam meg. Az eredményekből kiderül, hogy a kapcsolati tőke „viselkedése” a mai magyar társadalomban eltér a többi tőkefajtától, ugyanis nem mutatható ki összefüggés a származás és a szociometriai pozíció között. Ez azt jelenti, hogy a diákok a középiskola elvégzése után, érkezzenek akármilyen társadalmi közegből, ugyanolyan eséllyel vágnak neki a kapcsolati tőkéért vívott küzdelemnek.