Az 1980-as 90-es évek környékén egy érdekes szubkultúra alakult ki, melynek őrülete végigsöpört az egész világon. Rave, kívülállók számára kollektív megőrülésnek tűnhet, elhagyogatott ipai épületekben, erdőkben, alagutakban, sötét klubokban, megannyi változatos és érdekes helyen. Persze ennél sokkal többről van szó, dolgozatomban részletesebben is kifogom fejteni milyen változatos és gazadag kultúra definiálására használjuk ezt a szót. Rengeteg mindent köszönhet a popkultúra a korai rave színtérnek, hihetetlenül nagy hatással volt a képzőművészetre, a divatra, igazi jelenség volt ez a maga idejében, viszont a 90-es évek közepére sajnos a hullám megtörni látszott. A Rave bulik valami olyat kínáltak, amivel egy sima kereskedelmi buli nem tudott szolgálni, és itt nem csak gyorsabb zenére, vagy az elfogadottabb kábítószer használatra gondolok. Egy menekülést kínált a többségitársadalom elől, egy közeget ahol az emberek őszintén táncolhattak, ahol szabadok lehetnek, nem kötötte őket semmi féle társadalmi elvárás. A külvilág normarendszere átalakul, és a kultúra által diktált normák lépnek életbe. Olyan közeg volt ez, ahol a bőrszín vagy a szexuális orientáció nemszámított, viszont a homofóbia és az erőszak nem megtűrt magatartásnak számított. Míg a kommersz bulikat a párkeresés, szocializálódás és alkoholfogyasztás jellemezte, addig egy rave bulit a reggelig tartó veretés, egységérzés, pillanatban való jelenlét, szeretet és extázis.