Tendenciák és változások Nagy-Britannia dél-afrikai gyarmatpolitikájában, 1846-1881

Absztrakt

Afrika déli része a 19. század második felében etnikai, gazdasági, kulturális és politikai határok által gazdagon tagolt terület volt. Ez a magas fokú heterogenitás Nagy-Britannia gyarmatpolitikájára komoly hatást gyakorolt. Másik aspektusból nézve a térséggel kapcsolatos brit gyarmatpolitika reflektált a régió sokszínűségére és széttagoltságára. A disszertáció alapjául szolgáló hipotézis szerint Nagy-Britannia dél-afrikai gyarmatpolitikáját különböző tendenciák és változások jellemezték. Ezek közül az egyik trendet azok az elképzelések alkotják, amelyek a brit gyarmatok és a búr köztársaságok union jack alatt történő egyesítését és egy egységes, fehérek (de főleg britek) által dominált, az anyaországhoz hűséges dél-afrikai gyarmat létrehozását tűzték ki célul. Továbbá az ezeket a terveket kidolgozó politikusok zöme meg volt győződve arról, hogy a brit érdekek védelme miatt Nagy-Britanniának aktív szerepet kell vállalnia a gyarmatokon. Népes volt viszont azoknak a tábora a brit politikai elit körein belül, akik a gyarmati kiadások csökkentésére sarkallták a Gyarmatügyi Minisztérium vezetőit. Sőt, többen közülük a gyarmatokról történő teljes kivonulást tartották a legkívánatosabbnak. A disszertáció középpontjában a felsorolt tendenciák bemutatása mellett két kérdés áll. Kimutatható-e kontinuitás Nagy-Britannia Afrika déli részével kapcsolatos gyarmatpolitikájában? Milyen tényezők állhatnak a brit gyarmatpolitika kontinuitása, tendenciái, vagy a változásai, diszkontinuitása mögött? A brit gyarmatpolitika tendenciái három periódus kapcsán kerültek górcső alá és ezek: harmadik Earl Grey gyarmatügyi és hadügyminisztersége (1846−1852), Sir George Grey fokföldi kormányzósága (1854−1859, 1860−1861), Carnarvon negyedik earljének második gyarmatügyi miniszteri ciklusa (1874−1878). Earl Grey volt a Gyarmatügyi Minisztérium vezetői között az első, aki a dél-afrikai egység létrehozását javasolta. Sir George Grey a brit gyarmatok és Oranje Szabad Állam egyesítésére tett kísérletet. A dél-afrikai egység Carnarvon második gyarmatügyi minisztersége alatt lett a brit gyarmatpolitikai hivatalos irányvonala. A tendenciák okát három tényező folyamatos jelenlétére lehet visszavezetni: az afrikaiakra, akik létszámukat tekintve jelentős mértékben felülmúlták az európaiakat, az európai népesség heterogenitására, a Jóreménység-fokának stratégiai helyzetére. Az említett tervek kivitelezése különböző akadályokba ütközött, mint például a búr köztársaságok, vagy Fokföld részéről tanúsított ellenállás. - Southern Africa was divided by ethnical, economic, cultural and above all political borders and barriers during the 19th century. That high level of heterogeneity had a tremendous impact on Great Britain’s colonial policy. In other words and from another aspect one can say that the policy pursued by the British regarding the subcontinent reflected for the diversity of the said region. According to the hypothesis of the dissertation the Britain’s South African colonial policy was characterized by different tendencies and changes. One of these trends is formed by the schemes designed to unify the British colonies and the Boer communities, republics under the union jack into a white (and especially British) dominated South African colony which would be loyal to the mother country. Furthermore, bulk of the politicians who elaborated these plans were convinced that Great Britain should take an active role in the colonies in order to secure the British interests there. Opposite to them there were in a great numbers among the British politicians, MPs who urged the leaders of the colonial office to reduce the colonial expenditures, moreover some of them found the total abandonment the best way. Did continuity ever exist in Great Britain’s South African colonial policy? What sort of factors stood behind the continuity, tendencies, changes and discontinuity of the British colonial policy? These issues stand at the centre of the present dissertation. The said tendencies were examined in case of three periods: the Third Earl Grey’s term of office as a Secretary of State for War and Colonies (1846−1852); governorship of Sir George Grey (1854−1859, 1860−1861); administration of the Fourth Earl of Carnarvon (1874−1878). Earl Grey was the first among the leaders of the Colonial Office who proposed the South African unity. Sir George Grey attempted unite the British colonies and Orange Free State. The South African unity became the main direction of the British colonial policy during Carnavon’s second term office as a Secretary of State for the Colonies. The root of the tendencies can be traced back to the constant presence of three factors: the fact that the Africans tremendously outnumbered the Europeans in the region; heterogeneity of the European population; strategic importance of the Cape of Good Hope. The execution of the said planes was stopped by several factors, for example the resistance of the Boer republics or Cape Colony.

Leírás
Kulcsszavak
Afrika déli része, gyarmatpolitika, Nagy-Britannia, afrikai, búr, brit, Dél-Afrika, föderális egység, heterogenitás, határvonalak, Southern Africa, colonial policy, Great Britain, African, Boer, British, South Africa, federal unity, heterogeneity, borderlines
Forrás